Nagy mesekalauz: mit olvassunk a babának? 2014-12-15 Blog, Kebelbarát Megosztás: Tweet Mi talán már kevésbé emlékszünk rájuk, de a gyermekeink kedvéért felidézzük, sőt megtanuljuk őket! De milyen meséket érdemes olvasni a gyerkőcnek? Régen volt már a gyermekkorunk, olykor nehéz is felidézni. Amikor azonban saját gyermekünk születik, vagy akad a családban egy pici, akit szórakoztatni kell, meg kell nyugtatni, újra előkerülnek a mesék. Emlékszünk még, mi miket szerettünk hallgatni? Mire aludtunk el szívesen? Egyáltalán, a mai kisgyermekeknek tetszenek még a régi mesék? Meséket olvasni érdemes. A gyermekekre ugyanis nagy hatással vannak, fejlesztik a képzelőerejüket, és rosszul teszi az a szülő, aki hagyja, hogy a kicsi inkább a tévé előtt üljön és rajzfilmet nézzen. Igen, kell az is, de az esti mesénél kevés megnyugtatóbb és örömtelibb dolog van egy csöppség számára, aki a kedvenc történet meghallgatása után, mert ugye, azt kell elmondani akár harmincadszor is -, álomba szenderül. Biztosan akad mindenkinél egy-egy rövid történet, amire még gyerekkorából emlékszik, de ha nincs, az sem baj, hiszen ahogyan régen, ma is számos jó és kedves mesekönyvet szerezhetünk be a boltokban. Ne sajnáljuk hát rá a pénzt! Már egészen kicsi korban olvashatjuk nekik a meséket, még a pocakban levő babának is mesélhetünk, ugyanis a kedves, búgó hangot megjegyzi a mama hasában is A legkisebbek a képekért is odavannak Az egészen kicsiknek a keménylapos és keménykötésű mesekönyvek valók, természetesen nemcsak kinézetre. Ezek az olvasmányok nem hosszúak, de egy ilyen picinek nem is kell hosszút olvasni, mert nem igényli, nem tud sokáig figyelni rá. Ezek a történetek dallamosak, könnyen megjegyezhetők és szórakoztatnak. A versikéket, a mondókákat is bátran mondhatjuk nekik. A kicsik olyakor már a képekkel sem tudnak betelni, imádják nézegetni őket. Az is jó, ha elmeséljük nekik, mi látható a képen, később maga mondja el, ha már tud beszélni, és ez remek képességfejlesztő. Hadd meséljen, használja a fantáziáját, közben kötődése még erősebbé válik ahhoz, akivel együtt olvassák, vagy mondják el a mesét. A kicsik egyébként nagyjából kétéves korukig arról is nagyon szeretnek hallani, ami velük vagy az őket körülvevő világban történt. Ezeket az eseményeket is élvezettel hallgatják, hiszen maguk is átélték, vagy a saját környezetükről szól. Szókincsfejlesztő mesék és történetek A hosszabb mesék a nagyobbacskáknak valók. Ezek már a szókincset is fejlesztik, segítenek abban, hogy a kicsi jobban ki tudja fejezni magát. A kiscsoportos óvodásokat már érdeklik a mesekönyvek, az olvasott szöveget azonban csak idővel kezdik követni hogy mikor, azt a szülő észre fogja venni. Nem rossz megoldás egyébként, ha más-más hangon igyekszünk megszólaltatni egy mesehőst. Azt szívesebben hallgatja a gyermek, mint a monoton olvasást. Az öt-hat éves csemeték már a népmeséket is szívesen hallgatják, s külön öröm, ha olyan mesekönyvet találunk, amely szépen illusztrált. Hogy vannak-e olyan mesék, amelyek kifejezetten nem ajánlottak a kicsinek? Nem valószínű, hogy bár ez manapság vita tárgya lett ártani fog a gyermeknek egy Jancsi és Juliska vagy Piroska és a farkas történet, a benne történő dolgok miatt, de ha a szülő úgy érzi, kérje ki egy szakember tanácsát ebben: a gyermekpszichológusét. Hogy melyeket ítéljük jó meséknek, azt magunk döntsük el. A fent említett meséken mégiscsak nemzedékek nőttek fel. Ám ha úgy érezzük, nem pártoljuk őket, természetesen választhatunk olyat is, amiben nincs gonosz boszorka és nagymamát felfaló farkas. Ne feledjük, minél többet olvasunk a gyereknek kicsi korában, annál valószínűbb, hogy az olvasás később is leköti majd és szórakoztatja őt. Forrás:
