Lehet valaki túl egészséges?

A túlzásba vitt egészséges étkezésre törekvés rossz irányba befolyásolhatja az életminőséget, és egyfajta evészavar, orthorexia kialakulásához vezethet.

Az egészséges néha beteges?

Korunk gazdasági és társadalmi változásainak hatására az evészavarok viszonylag új formájával, az orthorexiával is egyre gyakrabban találkozni.

Az orthorexia elnevezést – megalkotva a görög ortho (helyes) és orexis (étvágy) szavakból – Dr. Steven Bratman használta először 1997-ben, az egészséges étkezéshez szinte megszállottként való, beteges ragaszkodás, függőség kifejezésére.

Attól, hogy valaki saját készítésű kenyeret, bioélelmiszereket fogyaszt, rendszeresen gyümölcsnapot tart, vegetáriánus, figyelemmel kíséri a táplálkozástudomány legfrissebb híreit, még nem tekintendő orthorexiásnak.

Aggodalomra adhat okot azonban, ha az evés válik valakinek az élete központi tényezőjévé, és önértékelése nagymértékben függ diétája sikerétől, ha naponta több mint 3 órát tölt étrendje megtervezésével, a másként étkezőket fölényesen kezeli, illetve ha sajátos étkezési szabályait megsínylik kapcsolatai, s emiatt rokonaitól, barátaitól elszigetelődik.

Az orthorexiásokra jellemző, hogy rengeteg időt és energiát fordítanak az ételek kiválasztására, elkészítésére. Étkezéseik során az ízek élvezete háttérbe szorul, és legfontosabb számukra az ételek tápanyag-összetétele, egészségre gyakorolt hatása. Az élelmiszereket szélsőségesen ítélik meg, és egyéni elgondolásuk alapján „tiszta, tápláló”, illetve „az egészségre káros” kategóriákba sorolják.

Félelemmel tölti el őket, ha – vendégségben, munkahelyen, stb. – nem tudnak egyéni táplálkozási szisztémájuk szerint étkezni. Amennyiben nem biztosítható megszokott étrendjük, inkább éheznek, minthogy pl. adalékanyagokat, állati zsiradékot, vagy sót, cukrot tartalmazó ételeket fogyasszanak. Ha étkezési rendszerüktől eltérnek, bűnösnek érzik magukat, és nem ritkán tovább szigorítanak szabályaikon.

Minél korlátozóbb étkezési mintához tartja azonban magát valaki, annál inkább megvan a veszélye annak, hogy leszűkülhet, egyoldalúvá válhat a táplálkozása, ami hiánytüneteket, és ennek kapcsán komolyabb egészségi problémákat is eredményezhet.

Az orthorexia sokféleképpen megnyilvánulhat, illetve keveredhet más étkezési rendellenességek (anorexia és bulímia nervóza) egyes vonásaival, éhezéssel, kóros soványsággal, ételek iránti sóvárgással. Alapvető különbség azonban, hogy míg az anorexiások és bulímiások a testtömeg gyarapodástól félnek, és az elfogyasztott ételek mennyiségét tartják szem előtt, addig az orthorexiások számára az ételek minősége a döntő.

Az orthorexiások gyakran tökéletességre törekvő, nagy akaraterővel rendelkező emberek, akik jellemzően jó anyagi körülmények között élnek. Diétájuk kényszeres követése, a maximális önkontroll a biztonság érzetét adja számukra. Hitük szerint a tökéletes táplálkozás egyet jelent a tisztaság, természetesség elérésével.

Az orthorexia gyógyításához alapvető, hogy a környezet felismerje a problémát. Ez kezdetben nem egyszerű, mivel gyakran diétát igénylő egészségi állapothoz (pl. táplálékallergiához) kapcsolódóan fejlődik ki, és a megrögzött étkezési szokások csak a későbbiekben jelentkeznek. Az orthorexia kezelésben a szakemberek együttműködése, a család, a barátok összefogása nélkülözhetetlen segítséget jelent.

A médiában nap, mint nap hallani pozitív tulajdonságúnak, vagy épp károsnak titulált ételekről. Az egymásnak ellentmondó hírek, a reklámok, a bőséges áruválaszték könnyen elbizonytalanítják az embert, és nehéz eldönteni, hogy az információk rengetegében mire kell leginkább figyelni. Lényeges azonban, hogy a korlátozó szabályok és a mértéktelenség között megtaláljuk a középutat!

Forrás: https://napidoktor.hu/index