Van elég IQ-d, hogy megértsd, mi az EQ? 2012-02-01 Kórkép Megosztás: Tweet Vajon melyek azok a személyes képességek, melyek segítségével egy vezető kiemelkedő teljesítményeket ér el? Az IQ és az EQ nem azonos egymással! Belegondolt már abba, miért van, hogy a magasabb érzelmi intelligenciával bíró emberek által irányított részlegek egy munkahelyen, teljesítményben is meghaladják azokat, ahol kevésbé jellemző a főnök érzelmi intelligenciája? A válasz egyszerű: a problémákat át kell érezni, a lelkesedést tudni kell átadni. De mitől lesz valakinek magas az EQ-ja? Ennek a bizonyos EQ-nak a fogalma David Goleman amerikai pszichológus nevéhez kötődik. Vezetői képességek elemzése során jött rá arra, mit is jelent. Adatgyűjtéssel és kísérletezéssel a képességeket végül három csoportba sorolta. Az elsőbe tartozik a technikai szakértelem, így például a pénzügyi és számviteli ismeretek. A másodikba a kognitív képességek, például a hosszú távú és átfogó gondolkodás vagy az elemző érvelés, és azon képességek, melyek az érzelmi intelligenciát mutatják, így az, hogy az illető tud-e együtt munkálkodni másokkal, van-e megfelelő önismerete és empátiája. Utóbbi kétszer olyan fontos a kiváló teljesítményt illetően. Minél magasabb pozícióban dolgozik valaki, annál fontosabb, hogy érzelmi intelligenciája is megfelelő legyen, mert ez igencsak befolyásolja az eredményességet. A legjobb vezetőknek általában kimagasló az EQ-juk, nem csak jól megtalálják másokkal a hangot, de pontosan meg tudják ismerni saját és mások érzelemvilágát, hogy embereiket a cég céljainak megvalósítására késztessék. Miből áll az érzelmi intelligencia? Az érzelmi intelligenciának több összetevője van. Szerepet játszik benne a már említett önismeret, de az is, hogy az illető tudjon uralkodni magán, bírjon empátiával, motivációval és megfelelő legyen a szociális készsége. Ha mindezek még nincsenek meg mindenkiben, nem kell elkeseredni, hiszen valamennyi képesség fejleszthető. David C. McClelland harvardi pszichológus ezekről az összetevőkről számolt be részletesen. Az önismeret lényege, hogy tisztában vagyunk saját erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, képesek vagyunk úgy szervezni az életünket, feladatainkat, hogy azon a területen, melyben kevésbé vagyunk jók – például, nem vagyunk túl pontos típusok -, előrelátóbban és körültekintőbben tervezzük a dolgokat. A jó önismerethez szükséges, hogy saját érzelmeinket és hangulatainak megértsük. Tudjuk, mi miért történik bennünk, ismerjük az erőket, mellyel magunkat ösztönözhetjük és ezek másokra gyakorolt hatásával is tisztában vagyunk. Tudjuk, merre haladunk, mi a célunk. Aki jól ismeri önmagát, nem választ számára nem megfelelő, csak anyagilag motiváló munkakört. A megfelelő önismerettel rendelkező ember nyílt, őszinte, önértékelése reális. Tud beszélni érzelmeiről, és konfliktusait némi önkritikával adja elő. Ha kritikát kap, azt nem fenyegetésnek veszi, igényli is az építő kritikát. Korlátaival is tisztában van, és ha kell, beszél róla, valamint képes a tanulásra. Az önmagát ismerő vezető azért látja el jól feladatát, mert reálisan szemléli az általa vezetett céget is. Hogy a negatív impulzusok ne kerekedjenek felül, fontos az önuralom is. Akinek van, az magában először mérlegel, mintegy párbeszédet folytat, és csak azután reagál, ha konfliktushelyzetbe kerül. Megfontoltan cselekszik, nehezen viselkedne tisztességtelen módon, s az ilyen ember képes rá, hogy bizalom által átszőtt légkört teremtsen maga körül. A kapcsolatai korrektek. Ha változás van, azokra nyitott, és nem esik kétségbe. Nem ítél elsőre. Az önuralom gyakran visszatartja attól, hogy ostobaságokat tegyen. Lehet túlságosan visszafogottnak tartani az ilyen embert, ám a jó vezetők között mindenképp ott a helye! Fontos, hogy egy vezetőnek legyen megvalósítási vágya: természetes, hogy vonzó egy jól hangzó pozíció, vagy egy neves cég. A jó vezetőkben kezdettől fogva benne van a vágy álmaik, céljaik megvalósítására, készek kitartóan, szorgalmasan dolgozni ezek eléréséért. Fáradhatatlanok, ha új dolgok kitalálásáról van szó, képesek új dolgokat tanulni, sőt szeretnek is. Szenvedélyük a munkájuk, az állandóságtól rosszul érzik magukat. Inkább magasra teszik a lécet, optimisták, könnyen túljutnak rajta, ha a teljesítménymutató például csökken. Erősebb a bizonyítási vágyuk. Az ilyen vezető a beosztottakra is jó hatással van, kreatív és érdeklődő csapatot hoz össze magának. Nem utolsó dolog az empátia sem abban, hogy valakinek magas legyen az érzelmi intelligenciája. Sőt! Együtt éreznek az őket körülvevőkkel, kiolvassák a másik lelkiállapotát, figyelik az emberek reakcióját, azokat megfelelően kezelik. Az empátia rendkívül fontos a csapatmunka kialakításában. A vezető tudja kezelni a többiek szempontjait, és meg is érti azokat. Az empatikus vezető képes a tehetséget fejleszteni és megtartani, ezért kevésbé jellemző, hogy munkatársai elvándorolnak mellőle. A jó vezető ismérve az is, hogy barátságos, kedélyes, mesterien építi kapcsolatait, és megvan a szociális készsége ahhoz, hogy összhangot teremtsen emberek között, meglelje a közös alapot, megtalálja másokkal a közös hangot. Képes befolyásolni, rábeszélni. Tudja, hogy célokat társak bevonásával lehet elérni. Az eddig felsorolt képességek legteteje egyébként a szociális készség. Valamennyi képességre szükség van ahhoz, hogy valaki hatékony kapcsolatalakító, és fenntartó legyen. A genetika is beleszól… Mint már szó volt róla, az érzelmi intelligencia fejleszthető, ne essen tehát kétségbe az, aki úgy érzi, híján van ennek, vagy EQ-ja nem tökéletes! Genetikai oldala is van az érzelmi intelligenciának, minél idősebb az ember, annál nagyobb. Mivel az agy limbikus rendszerében alakul ki, ez a rendszer fejleszthető kitartó akarattal és motivációval, persze nem történik meg a nagy változás egyik napról a másikra. Sok idő, mire egy ember régi szokásait, viselkedési mintáit újra cseréli. Nem logikai tanulás ez, sok gyakorlás kell hozzá: ha az empátiát tanuljuk, szükséges mások részéről a visszacsatolás is, hogy tudjuk, mennyit fejlődtünk! Képesek vagyunk már jobban megérteni, meghallgatni másokat? Egy menedzser például, külföldön igyekezett megtanulni az empátiát, tette ezt úgy, hogy olyan helyet választott, ahol nem beszélte a nyelvet, és saját reakcióit tesztelte. Csalódott magában, s megkérte oktatóját, figyelmeztesse, ha nem megfelelően áll hozzá társaihoz. Legközelebb videóra vette tárgyalását, és saját magát elemezte. Érzelmi intelligenciája valóban nőtt, de ez hónapokba tellett, a munkahelyén viszont ennek segítségével valóban látványos teljesítménynövekedést ért el. Forrás:
