Elgurult a gyógyszerem – Szópárbaj a szívbeteg mamával 2013-10-07 Kívül-belül Megosztás: Tweet Az „Elgurult a gyógyszerem” a napidoktor.hu legújabb „rovata”. Szántó István újságíró olyan blog bejegyzéseiből szemezgetünk, ami az egészséggel, életmóddal kapcsolatos. A helyzet abszurd és kritikus. Várom a reggelt, hogy meglátogassam a mamámat a Semmelweis kórház coronaria őrzőjében. Felveszem a kékes műanyag lábvédőt és beosonok a lepedőkkel elhatárolt a hatalmas kórterembe. Belépek és már is egy hangzavar közepébe csöppenek. Mamám hadakozik a férfibetegekkel – harsányan vitatkoznak – hajnalok hajnalán. Szívbeteg emberek – akiknek minden izgalom megárthat – szópárbajt vívnak édesanyámmal. Aki szegény 94 esztendősen nehezen élte meg az ott töltött éjszakát. A gondos orvosi kezelés ellenére nem tudja, hol van,hogyan került oda és finoman fogalmazva nem emlékezik semmire. Csak a hallása javul – mert minden kihívásra reagál. Az őrző fedélzeti pultjánál egy doki körmöl. A nővérkék kimaradnak a műsorból. Egyedül kelek a mamám védelmére. A férfiak már nem panaszkodnak – csak egymás szavába vágva kiabálnak, játsszák el az éjszaka történteket. – A mama hangoskodott. – Sajnálom beteg – mondanám – akkor ne ide hozza – reagálják le – hogy hová azt ők se tudják. – Tudja a mamája fenyegetőzött, hogy mindenkit beperel. Ez komoly érv ellene – De láthatják, hogy nem hoztam ügyvédet. – Ez nem vicc – mondja egy alacsony roma emberke aki hátrakulcsolt kézzel úgy járkál az ágyak között mint Napoleon, Waterlo után – a néni nem volt ávós? – kérdezi olyan szúrósan. – Sajnálom uram, de nem – csitítanám őket de minek – számukra ez az extrád műsor úgy kell mint egy falat kenyér. A reggeli még sehol. Mamámat se kell félteni, még mindig nem tudja hol van és minek, de derekasan felveszi a kesztyűt. A körmölős doki hozzá szokhatott ezekhez a jelenetekhez mert a szeme se rebben. Közbe szólhatna, egyszer meg is teszi de reménytelen. Igaza van, minek is beavatkozni mások bajába. A sarokban egy nővér csomagol, egy nagy zsákot leltároz, majd átadja a hátramaradottaknak. Úgy tesz-vesz mintha ott se lennénk. Majd nekilát az üres ágy áthúzásának, de előtte befüggönyöz maga körül. A felbolydult intenzív erre elcsendesedik. Mint egy üres színházi nézőtér. Az élet ennyi, kész s vége. Forrás:
