Metszés – A koronaalakítás általános szabályai 1. rész 2013-02-11 Zöld Megosztás: Tweet A gyümölcsfák metszésének kiinduló pontjaként több alternatíva is kínálkozik. A kertészek saját szaporítóanyagból is kiindulhatnak, aki viszont kereskedőtől szerzi be az alábbiak közül választhat. 1. A gyümölcsfák koronaalakításának kiinduló pontjaként több alternatíva is kínálkozik. A legelvetemültebb kertészek saját szaporítóanyagból is kiindulhatnak, aki viszont kereskedőtől szerzi be az alábbiak közül választhat: – szabadgyökerű suháng, – szabadgyökerű koronás, – konténeres koronás néhány éves, – konténeres koronás túlkoros, – földlabdás koronás túlkoros. Legnagyobb szabadkezünk a suháng esetén van, egy-egy gyümölcsfa alakító metszésének leírásánál mindig ebből indulok ki. Kész koronát kapunk a túlkoros fák esetén, itt már nem is igazán beszélhetünk alakításról, sokkal inkább fenntartó metszésről, némi kötöttséget ad ugyan a néhány éves konténeres és szabadgyökerű koronás, de ezeknél még nem alakult ki a korona, csupán csak a kezdetek történtek meg. Ha ezek a kezdetek nem megfelelőek, akkor célszerű az egész alakítást elölről kezdeni, azaz az összes vesszőt távolítsuk el és az oltványt kezeljük suhángként. A leggyakoribb hiba lehet, ha az első ágemelet vesszői túl alacsonyan, vagy túl magasan vannak. 2. A törzskialakításnál és az ágemeletek beállításánál a vezérvesszőt mindig a kívánt magasság feletti 4-6 rügy fölött vágjuk el. Tudom ez így elég rébuszosnak hangzik, ezért készítettem rajzot. A rajzon egy suháng csemetét ábrázoltam, melyet a tervezett törzsmagasság feletti 5 rüggyel kell visszavágni. Ez az alakítás első éves metszése. A metszés hatására a fa a fenti képen láthatóan fejleszti hajtásait. A törzsön hozott hajtásokat nyáron távolítsuk el, ezek csak feleslegesen veszik el az energiát a fától. Egy esetben azonban ezekre is szükség lehet, ha a törzsünk nagyon gyenge, vékonyka. Akkor ezeket is célszerű meghagyni, rövidre metszeni, mert ezek hozzájárulnak a törzs erősödéséhez. A törzs fölötti oldalhajtásokat visszametsszük 4-5 rügyesre, a sudárt 1/3-al. Az első ágemeletet ezek az oldalhajtások adják. A rajz természetesen ideális állapotot tükröznek. Ilyennel ritkán találkozni, vagy több, vagy kevesebb oldalhajtás képződik. lényeg, hogy ezek közül válasszuk ki közvetlenül a törzs fölött azt a 3-4-et melyek a legjobban lefedik a horizontális teret és a legerősebbek. Az ágemelet magassága ne haladja meg a 80 centimétert, de legjobb, ha 60 centi körül alakul, tehát a kiválasztott 3-4 hajtás törzsi eredőpontja függőlegesen férje bele 60 centibe. Egy fán többnyire több ágemeletet alakítunk ki, bár ez nem igaz az őszibaracknál, de ebbe most ne mélyedjünk el. Az egyes koronaformák sajátosságairól majd egy külön cikkben írok. Itt most olyan koronaformáról írok, ami több ágemeletes. Az ágemeletek közötti távolság 80-120 centi közé essen. Nem biztos, hogy a sudár egy év alatt nő annyit, hogy ki lehessen alakítani rajta a második ágemeletet, ezért ezt nagy valószínűséggel a harmadik, vagy negyedik évben tudjuk megtenni. A lenti rajz már a harmadik évi metszést ábrázolja. A rajz felső része tartalmaz újdonságot. Látni a sudarat, rajta a második évi visszavágás helyét, ami alatt keletkezett hajtásokat nyáron vagy tőből kell eltávolítani, vagy 2 rügyre visszacsípni. A két rügyes visszacsípést akkor javaslom, ha a fa jó erőben van, mert a visszacsípés hatására termőrügyek keletkeznek, amin a következő évben már terem, csakúgy mint az első ágemeleten. Ha gyenge a fa, akkor a túl sok terméssel leterheljük, ami a hajtásnövekedés kárára megy, nem alakulnak ki időben a vázágak, sőt gyengék is lesznek, ami a későbbiekben bosszulja meg magát. A második évi metszés hatására a sudár is tovább fejlődött, így már elérte azt a nagyságot, ami a két ágemelet közt szükséges. Az ágemeletek kialakítását és a sudár nevelését mindaddig folytatjuk, amíg el nem érjük a kívánt nagyságot. 2-3 ágemeletnél nem javaslok többet kialakítani. 3. Vázágak kineveléséhez egyaránt alkalmas a gyenge és erős vessző. A gyenge vesszőket 20-30 centiméterre, körülbelül 3-5 rügyre, az erős vesszőket 40-50 centiméterre, vagy egyáltalán ne vágjuk vissza. Visszavágás nélküli vázágnevelést csúcsrügyből történő vázágnevelésnek nevezzük. Ügyeljünk, hogy a vázágak megfelelően fedjék le a teret. 4. Ha csonthéjas gyümölcsfa (főként őszibarack, cseresznye, meggy) koronáját neveljük csúcsrügyből, akkor a vesszőkről a virágokat el kell távolítani, mert a képződő termés lehúzza a vesszőt, ezzel megváltoztatja annak elhelyezkedését, szögállását. 5. Koronaalakításkor mindig egyenletesen metszünk. Ha az oldalágaknál beavatkozunk, akkor tegyük ezt a sudárnál is, és legyen ez igaz fordítva is. 6. Oldalvezérvesszők visszametszését felsőrügyes metszéssel végezzük. Ez a metszési mód biztosítja, hogy az új vezérvessző helyzete a vízszinteshez közeli állapotba fejlődjön. A lenti magyarázó ábra kiinduló képe egy átlagos ágat ábrázol. Ezen szaggatott vonallal körbekerítettem egy hajtást, amit alatta kinagyítva rajzoltam. ezen először a hagyományos metszést és hatását mutatom be. Hagyományosan alsó rügyre metszünk, annak érdekében, hogy a rügyből fejlődött hajtás vízszinteshez közeli állapotban fejlődjön, de gyakran ez nem történik meg, mert a hajtás a fény hatására felfelé tör, így eltér a vízszintestől. Az ábrán látni is, amint a hajtás vége felfelé tör. Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A metszést ne alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az utána következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb, mint a felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású, vízszinteshez közeli hajtásunk marad a következő évre. Forrás:
