Így készítsünk családi fotógalériát! – Lépésről lépésre 1. rész

Egy jól komponált családi fotógaléria segítségével egyszerűen feldobhatjuk a lakásunk üres falait és ha úgy esett, hogy megesett, akkor ráadásként elrejthetjük a nem kívánatos foltokat, rajzokat is.

Kétszintes tetőtéri lakásban élünk. Immáron több mint tizenöt éve élvezzük ennek az állapotnak az előnyeit és hátrányait. Mert mindkettőből van bőven.

Egy tetőtéri lakásban sokféle kihívással találja magát szembe az ember, ezek közül számomra a fényképek/képek elhelyezése jelenti az egyik legnagyobb problémát a bútorozás mellett. Mert én szeretem a képeket. De a falaink ellenállnak, mert hol itt, hol ott vágnak le egy-egy sarkot a tervezett képgalériámból, máskol meg hol alacsony, hol meg túl magas a belmagasság.

Ráadásul mivel egy ilyen típusú otthonban aránylag kevés a klasszikus tárolásra alkalmas felület, így az azok vízszintes tetején található rakodófelület is, ezért nincs nagyon módom arra, hogy komódok, kisszekrények tetejére, könyvespolcokra helyezett, keretbe tett fényképekkel elégítsem ki a családi fotógaléria utáni olthatatlan vágyamat.

De a vágy az már csak olyan, hogy utat tör magának így vagy úgy. (Ennek egyértelmű megnyilvánulása volt, hogy még mielőtt megtaláltam volna az ideális falfelületet, beszereztem egy mindenttudó segédletet, nevezetesen az IKEA Matteby nevű termékét, amelynek a segítségével egyszerűen lehet képgalériákat tervezni kis és nagy felületekre, kicsi és nagy képekkel egyaránt. Ez a tipikus gombhoz a kabátot-eset.)

Hova rakjam, hova rakjam?

Nálunk a legtöbb függőleges, nagy kiterjedésű, be nem lakott falfelület a konyhában és a háztartási helyiségben van. Hát, kösz. Oda azért mégsem szeretnék családi képgalériát. Minekután elengedtem azt a vágyamat, hogy olyan helyen alakítsam ki a családi fotófalat, ahol mindig szem előtt van, vagyis a leggyakrabban használt közösségi tereink valamelyikébe, hirtelen belém villant a megoldás: a gyerekszobai folyosó bal oldali fala tökéletes helyszín. Függőleges is, üres is.

készítette: Piuk Ancsa

De a falfestés nem fénykép. Én pedig fényképeket akartam! Mit fényképeket! Egy galériát! Jól komponált, egységesnek tűnő családi képgalériát.

Nem volt egyszerű, de röpke két és fél hónap alatt végül sikerült kiválasztani a megfelelő képeket. Jöhetett az érdemi munka. A fotónyomtatás. Nyomtatás? A 21. században? Amikor mindenki digitálisan tárolja az emlékeit? Hát, ja. És ha ez nem lett volna elég, akkor ráadásként az IKEA hozta a szokásos formáját, vagyis olyan méretek szerepeltek a fotófal-tervezőn, amelyektől egy mezei fotónyomtató hirtelen magához nyúl, mert ő bizony csak két részletben tud kinyomtatni egy 40×50 cm-es képet, de celluxot szívesen ad hozzá. A két fél fénykép összeragasztásához. Sőt, olyan jófej, hogy még az illesztésnél is segít. És a keretnek szánt fehér csíkot is legvágja. Kicsit ferdén. De attól csak dízájnosabb. A kép. Mert én meg nagyonideges.

Persze ez akkor nem lett volna gond, ha keretekben terveztem volna a képeket felhelyezni, de én azok nélkül képzeltem el a fotófalunkat. Kezemben volt hát minden az alkotáshoz.

Kíváncsi vagy a folytatásra? A következő részben megmutatom hogyan készült el lépésről-lépésre a fotófalunk és hogyan igazítottam hozzá a gyerekszobai folyosó dekorációját. Mert az ördög a részletekben rejlik. Nálunk meg aztán pláne…

Forrás: https://napidoktor.hu/index