Hogy csúszhatunk el a “kommunikációs banánhéjon” a párkapcsolatban?

Párkapcsolatokkal foglalkozó cikkekben jó tanácsként az elsők között olvashatjuk: Tanulj meg jól kommunikálni! Oké, de hogyan?

Egy házastársi vita során a felek közötti interakciót sokszor nem is lehet kommunikációnak nevezni, sokkal inkább a veszekedés, üvöltözés, az egymás sértegetése kifejezéseket használnám.

Ez az az állapot, biztos mindenki megtapasztalta már, amikor mindketten a saját igazatokat fújjátok, és magasról tesztek rá, hogy a másik mit mond. Egymás nyakába zúdítjátok az utolsó pár hét felgyülemlett feszültségeit, sőt felhánytorgatjátok az 5-10 évvel ezelőtti történéseket is. Ha másnap valaki megkérdezi, hogy „Na és ő erre mit mondott?”, csak néztek magatok elé és fogalmatok sincs róla” – fejti ki blogján Kerek Kriszta szexuálperapeuta.

Ezt hívom én „az egók harcának”. Amikor semmi másra nem vágytok, csak hogy bebizonyítsátok az igazatokat és ti kerüljetek ki győztesen a csatából.

Ez a módszer soha nem fog eredményre vezetni. Két lehetőség van:

  • Az egyik, hogy az erősebb egyéniség szinte ledózerolja a másikat. Vagy azzal, hogy hangosabban üvölt, így a másik szóhoz sem jut, vagy ő találja meg előbb a másik gyenge pontját, amivel egy szempillantás alatt kihúzza a párja lába alól a talajt, esetleg érzelmi zsarolásba kezd. Ilyenkor a másik fél vagy fel- vagy megadja magát, hogy elkerülje a további lelki nyomorgatást. A probléma nem oldódik meg, viszont a tüske ott marad.
  • A másik lehetőség, hogy egyik fél sem hátrál meg. Ilyenkor akár tettlegességig is fajulhat a vita. Utána következik a napokig, hetekig tartó „haragszomrád”. A probléma ebben az esetben is fennmarad, és ugyanúgy ott lesz az a bizonyos tüske.

Könnyen beláthatjuk, hogy minél több ilyen tüskét gyűjtünk be, annál inkább menthetetlenül sodróik a kapcsolat a vége felé. Nagy valószínűséggel nem erre gondolnak a szakemberek, amikor a helyes kommunikációról beszélnek, igaz?

Mi lehet a megoldás?

Sokféle kommunikációs technika van, ami egymás megértését, a hatékony információcserét hivatott támogatni. Az egyik ilyen technika az EMK, vagyis az Erőszakmentes Kommunikáció, amit dr. Marshall Rosenberg, amerikai pszichológus fejlesztett ki, magyarországi meghonosítása pedig Rambala Éva nevéhez fűződik. Az Erőszakmentes Kommunikáció lényege, hogy képes legyek magamért kiállni. Őszintén fejezzem ki magam és a másik felé empatikus odafigyeléssel forduljak.

Mikre figyelj oda?

1. Figyelj oda, hogy mi zajlik benned, ugyanakkor az is fontos, hogy figyelj oda a másikra is, hogy benne mi zajlik. Azt azonban észben kell tartani, hogy a párunk érzéseire nincs ráhatásunk.

2. A párok közötti kommunikáció gyakran ott csúszik el, hogy az egyik fél gondol valamit, aminek köze nincs a valósághoz. Épp ezért fontos, hogy a feltételezéseket szét tudjuk választani a tényektől. Hogy ezt meg tudjuk tenni az szükséges, hogy a beszélgetéseink alatt ne ködösítsünk, hanem pontos, tényszerű közlésekkel kommunikáljunk.

3. Oda kell figyelni arra, hogy csak beszéltünk valamiről vagy meg is állapodtunk róla?

Nem arról szól, hogy hogyan vegyem rá a másikat arra, hogy azt csinálja, amit én akarok, hanem egy olyan együttműködésről, amiben magamért is kiállok, de közben a másikra is figyelek. Gyakran látni olyat, hogy amikor egy pár összeköltözik, akkor a dominánsabb fél íratlan szabályokat alkot, és a másiknak nincs más „dolga”, mint azokhoz alkalmazkodniEbben az esetben arról van szó, hogy „az én játékszabályaim szerint játszunk és engedelmességet várok el tőled”, pedig arról kellene szólnia, hogy MI alkotunk KÖZÖS szabályokat, tehát együttműködünk.

4. Az EMK lényege, a kimondott szavaink mögötti érzések és szükségletek, vagyis az érzés valódi gyökerének feltérképezése.

A koszos edények miatt rikácsoló, zsörtölődő feleség érezhet félelmet vagy bizonytalanságot, aminek a valódi gyökere, hogy ő valójában gondoskodásra vágyik.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy a férj a mosogatóba vagy mellé tette-e a tányért. Sokkal inkább például arról, hogy a nő azt érzi, hogy eltávolodtak a férjével egymástól. Hogy nem nőként, hanem biorobotként tekint rá a férfi, miközben ő gondoskodásra vágyik. Hogy a férfi odafigyel rá, törődik vele, aminek az egyik kifejezési módja, hogy megkönnyíti számára a házimunkát. Ilyenkor nem magára a segítségre, hanem a segítség által kifejezésre juttatott gondoskodásra vágyik. A sajátjaink megértése mellett talán még fontosabb, hogy a párunk szavai mögé is bepillantást nyerjünk. 

Ehhez egyszerűen kérdezzük meg tőle, hogy „Te mit szeretnél? Te hogy látod?”

  • A válasz mindig arról szóljon, amit valóban szeretnél, és NE arról, amit nem.
  • Legyen mérhető a kérés. Az nem elég, hogy „Szeress jobban!” – De hogyan? Magyarázd el!
  • Figyelj arra, hogy amit mondasz kérés legyen és ne követelés, aminek két kimenetele lehet. Vagy meghunyászkodik a másik, de ez csak rövidtávon „működik”, vagy fellázad, és direkt nem teljesíti amit szeretnél.

A legnagyobb tévhit

Azt gondolni, hogy “Ha én elmondom neked, hogy mi a baj veled, te majd megváltozol.”

Mint ahogy a “Te mindig…” és a “Te soha…” kezdetű mondatok sem fognak eredményre vezetni.

Negatív kritika helyett törekedjünk mindig a pozitív megerősítésre és a másik dicséretére. Bármit elmondhatunk a párunknak, de fontos a csomagolás.

Ha így teszünk, jelentősen csökkenthetjük a hibás kommunikációból kialakuló veszekedések számát.

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.