Hogyan főzzünk gyorsan, finomat és egészségeset?

Mai rohanó világunkban gyakran előfordulhat, hogy gyorsan kell finom ételt készítenünk, és az asztalra tennünk vendégeink vagy családunk részére, miközben nem szeretnénk háttérbe szorítani az egészséges táplálkozás szempontjait.

Ehhez szeretnénk némi segítséget nyújtani.

Mit érdemes tartanunk az éléskamránkban?

Előfordulhat, hogy nincs lehetőségünk friss alapanyagokat beszerezni. Ilyen esetekre célszerű az éléskamránkban kevésbé romlandó élelmiszereket tartani, így zöldségeket, gyümölcsöket (burgonyát, hagymát, sárgarépát, almát stb.), szárított zöldségeket, aszalt gyümölcsöket, befőtteket, sűrítményeket (például paradicsomlevet), mákot, diót és egyéb magvakat, szárazárukat (tésztát, cukrot, lisztet stb.), különféle növényi olajakat, valamint kényelmi termékeket.

Ez utóbbi alatt értjük az élelmiszeripar által előállított olyan előkészített, félkész és késztermékeket, amelyek a nyersanyagoknál nagyobb előkészítettségűek, felhasználásukkal nincs tisztítási veszteség, és lerövidíthető a sütésre-főzésre fordított idő.

Ilyenek például a bontott szárnyasok, fűszerkeverékek, leves-, mártás-, és italporok, levesalapok, salátaöntetek, pudingporok, mélyhűtött készételek, stb.

Már télen is rendelkezésünkre áll a legtöbb zöldség-, gyümölcsféle, akár gyorsfagyasztott, akár más tartósított formában.

Tudta-e,

…hogy a szárítás a legősibb tartósítási eljárások közé tartozik?

…hogy a szárított zöldségeket, húsport, tejport már az ősmagyarok is ismerték?

…hogy nem minden tartósítási eljáráshoz szükséges tartósítószer használata?

…hogy vízelvonás hatására nem változik meg az élelmiszerek szerkezete, ezért víz hozzáadásával a szárított termékek az eredetit megközelítő állapotúra alakíthatók vissza?

…hogy a vákuumfagyasztott és fagyasztva szárított (liofilizált) élelmiszerek gyorsabban és tökéletesebben nedvesednek vissza, nem zsugorodnak, jobb az ízük, állaguk?

Hogyan csinálták ősanyáink, ősapáink – történelmi példák:

Az őskori emberek számos tartósítási módszert ismertek, többek között a füstölést, szárítást. Vadászó-gyűjtögető őseink a különböző begyűjtött bogyókat szárítva könnyedén tudták tárolni.

A napon szárítást számos kultúrában használták, ez az eljárás fűszernövények, bizonyos zöldségek és akár egyes halfajok esetén is alkalmazható volt.

Évszázadokon át, még nagymamáink idejében is többféle tartósítási eljárást alkalmaztak a háztartásokban. Például alma, szilva aszalását, gyümölcsökből szalicillel, cukorral tartósított befőttek készítését, zöldségekből paradicsomlevet, zöldbabot üvegbe eltéve és dunsztolva. Savanyúságokat is készítettek káposztából, uborkából.

A tököt, uborkát oly módon is konzerválták, hogy alaposan lesózták, felhasználás előtt pedig kimosták belőle a sót. A húsokat is lesózták, majd kiakasztották szikkadni, végül felfüstölték. A kolbász- és szalámiféléket szintén füstöléssel tartósították.

Napjainkban azonban mindez már egyre kevésbé jellemző, így a vendéglátó egységekben, közétkeztetési konyhákon és a háztartásokban a saját készítésű tartósított élelmiszerek mellett/helyett gyakran találkozhatunk tartósított élelmiszeripari termékekkel.

Forrás: https://napidoktor.hu/index