Bazsarózsát csak mértékkel! 2015-04-10 Blog, Természetesen Megosztás: Tweet A piros bazsarózsa Magyarországon őshonos kerti virág, s számos tavaszköszöntő népi hagyomány kapcsolódik hozzá. A közkedvelt dísznövényt pünkösd idején, májustól június elejéig csodálhatjuk meg a kertekben. Népi hiedelem szerint azok, akik este a fürdővizükbe pünkösdi rózsa virágszirmait hintették, reggelre megszépültek. Csehországban a bazsarózsát korábban Mária rózsának, vagy csak egyszerűen vörös lóherének hívták, ám az angolok olyan névvel illetik, ami mindent elárul: bowl of beauty, azaz a szépség tálkája. A piros bazsarózsa, latin nevén Paeonia officinalis, pontosan a nagy és színes, elsősorban piros virágaival vonzza magára a tekintetet. Ősidőktől ismert gyógyhatások Kevesen tudják azonban, hogy a piros bazsarózsának gyógyító hatásai vannak. A növény latin elnevezését Páion (a görög istenek orvosa) nevéből származtatják, aki a hagyomány szerint a piros bazsarózsa gyógyerejével gyógyított. A piros bazsarózsa gyógyító erejéről említést tesz idősebb Plinius, az ismert római természettudós csakúgy, mint a híres Dioscorides és Galénos görög orvososok is. A középkori herbáriumok szintén leírják gyógyító hatásait, többek között az ismert P. A. Matthioli siennai botanikus Herbáriuma is. Az antik világban a bazsarózsát – elsősorban a gyökér porát, és a virág szirmait – a kor közkedvelt szerelmi bájitalaiba is belekeverték. Az arab orvosok cukorbaj elleni orvosságként ajánlották felhasználásra. Kínában már i. e. 2000-ben is ismerték, s a kínai gyógyszerkönyvben ugyancsak szerepel. Elsősorban a gyökeréből készített kivonatot használták sárgaság, vese- és hólyaghurut, valamint reuma ellen. A bazsarózsa Kelet-Ázsiából származik, ahol hagyományos gyógynövényként tisztelik a kínai és a japán kultúrában egyaránt. Az ókorban elsősorban kolostorokban termesztették (virágdíszítésekhez is felhasználták, például az Úrnapja ünnepe alkalmával). Néhány európai országban ma védett növénynek számít. A kínai és japán termesztett növények csak a XIX. század elején váltak ismertté Európában, ám azóta a bazsarózsa közkedvelt kerti növény, dísznövény lett. Nem szereti, ha átültetik! A bazsarózsafélék családjában megtalálható olyan lágyszárú évelő növény vagy fásszárú cserje, amely a 30-200 cm-es magasságot is elérheti. Nagy vörös, rózsaszín, fehér vagy sárga színű virága eredetileg öttagú, ám napjainkban gyakrabban látunk teljes virágú egyedeket. Fekete, fényes magú tüszőtermése van. Napjainkban a kínai bazsarózsának számos alfaja is létezik,ezek a piros bazsarózsától elsősorban a levélszerkezetükben, és a termőik számában különböznek. A bazsarózsa nem igényes növény. Jól viseli a szárazságot, és fagyot is jól tűri: az Alpokban akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságban is találkozhatunk vele! Szereti a laza talajt és a napot, viszont nem jól viseli, ha átültetik, bolygatják, olyankor hosszú ideig nem virágzik. Tőosztással szaporítható, az ideális időszak erre az augusztus. Gyógyító hatású részei a virágzata és a gyökere. Virágainak begyűjtésére májusban és júniusban, a gyökérzetére szeptemberben és októberben kell sort keríteni. Murvalevelét (a pirosat szokás gyűjteni) délben szedjük le, és vékony rétegben, árnyékos helyen terítsük szét a szárításhoz. A gyökerét lemosás után árnyékban (max. 40 °C) ajánlott megszárítani. A szárított virágok antocián vörös festékanyagot, nyálkát és glükózt tartalmaznak, a gyökérzetben pedig alkaloidok, cserzőanyagok, keményítő, szacharóz, szerves savak stb. találhatók. A bazsarózsát a népi gyógyászatban ősidők óta használják emésztési panaszok, húgykő, rendszertelen és fájdalmas menstruáció kezelésére. Bizonyított a piros bazsarózsa görcsoldó hatása: csillapítja a fájdalmakat, valamint a görcsöket, a menstruációs görcsöket is (elsősorban a finom izomzat esetében), javítja a méh tónusát, segítséget nyújt asztma, vese- és epekólika esetén (vizsgálatok bizonyítják, hogy segít a vese- és epekövek eltávolításában), enyhíti a fejfájást, jótékonyan hat aranyér és borreliosis (Lyme borreliosis: kullancs okozta fertőzés), valamint epilepszia esetén. Külsőleg a gyermekkori ekcéma ellenszere, reumatikus fájdalmak csillapítója, borogatás formájában. Csak mértékkel! A növény virágából és gyökeréből főzetet vagy teát készítenek, amely a már említett hatások mellett lassítja a bélmozgást (perisztaltikát), sikeresen alkalmazható hányás, has-kólika és hasmenés ellen, valamint fejfájás és depresszió kezelésére. Meg kell említeni azonban, hogy a bazsarózsa enyhén mérgező gyógynövény, azaz használatakor érvényes az ismert ,,mindent csak mértékkel” szabály. Túladagolásnál a bazsarózsa készítmények gyomorbántalmakat, bélhurutot okozhatnak. A gyógynövény vérhígító hatású, ezért várandós és szoptató kismamáknak, valamint véralvadást befolyásoló gyógyszert szedőknek ellenjavallott a használata. A bazsarózsa virágzásakor ne habozzon, hanem menjen és gyönyörködjön a látványban, valamint kezdje meg a növény gyógyító részeinek begyűjtését! Ha nincs túl sok kedve megkóstolni a főzetet, próbáljon ki valami finomabbat, például a borban készült bazsarózsa gyökeret. Egy teáskanálnyi szárított bazsarózsa gyökeret főzzön kb. 5 percig 1/4 liter borban! Fogyassza lassan, mértékkel, napi 2-3 adagra elosztva! (A gyógyborok fogyasztása napi 3-4 evőkanálnyi elfogyasztását jelenti.) Forrás:
