Zöldségnövények vetése

Egy-egy napra már beköszöntött a tavasz, de a tél még nem adja meg magát. Erre a hétre még sajnos hideg várható, de aztán már bizakodhatunk.

Érdeklődve figyelem, hogy a növények hogyan reagálna erre a nem szokványos időjárásra. A hagymás virágok mindent elkövetnek, hogy mielőbb virágozhassanak. A császárkorona pl. szinte bonszáj méretű az előző évekhez képest. Alig éri el a 10 centimétert és már pattanásra kész bimbó van a tetején. Tavaly ilyenkor már 20 centi fölött volt, és még mindig nem láttam rajta a virágot. Mért teszik ezt? Érzik, hogy kedvezőtlen az idő, és mielőbb biztosítani akarják a magképzést, magérést, azért, hogy fajukat fenn tudják tartani.

Kisebb nutellás üveggel jeleztem a virág méretét a másik képen pedig jól látni, hogy már nyílik is a bimbó.

Többen biztos megmosolyogtok a fentiek miatt, pedig a természet közeli, vagy biokertészkedésben nagyon fontos, hogy együtt éljünk a termesztett növényekkel, ismerjük azt, hogy mit miért tesznek, így tudjuk igazán segíteni őket. A témánk azonban most nem ez, hanem a tavaszi vetés.

Március eleji jó időben sokan már nemcsak a téli romokat takarították el a kertből, hanem a metszés után ásót gereblyét ragadva a vetésig is elmerészkedtek. Talán igazuk volt, talán nem. Ezt majd a termés fogja igazolni. De hogy mi is lehet a háttérben, ami miatt kétséget fogalmaztam meg az a következő.

Az biztos, hogy vannak hidegtűrő növények, amik alacsony hőfokon is jól fejlődnek, hidegben is egyenletesen csíráznak, kelnek, de a túlzott hideg nekik sem kedvez. A túl korai vetéssel a kertész mindig kockázatot vállal. Lehet, hogy a kelésig enyhe marad az idő, de ha a pici csírát éri egy sokk, ami a korai vetés esetén többnyire hidegsokk, akkor elpusztul. Ekkor hiába való volt a vetés. A kelés hiányos, melynek okát hajlamosak vagyunk a rossz minőségű vetőmagban keresni, pedig az esetek túlnyomó részében mi vagyunk a vétkesek, a vetés során elkövetett technológia hibával.

Egy picit megállok a vetőmagnál. Nem akarom védeni a vetőmag előállítók becsületét, de szerencsére ritka az átverés. A turpisságot többnyire a kereskedők követik el azzal, hogy lejárt, vagy lejárati időhöz közeli vetőmagot adnak el. A bajt tovább tetézik azzal, hogy a vetőmagokat olyan körülmények között tárolják, ami önmagában is rontja a csírázóképességet. Túl nedves, túl hideg, esetleg túl meleg tűző napos körülmények, még a jól csomagolt magokra is komoly hatással van. A nagyon olcsó magok csomagolása is sokkal gyengébb, mint a drágább magoké. Mit tehetünk, hogy jó magot vegyünk?

– Először is azt tanácsolnám, hogy kerüljük a gyanúsan olcsó magokat. Az olcsó önmagában nem jelent rosszat. Olcsó lehet attól is, hogy hazai előállítású, de legfőképp a mennyiség, a csomagolás, és a magkezelés számít azonos fajtájú vetőmagok esetén. Mert vannak nagyon extra fajtájú vetőmagok, de ezek többnyire csak kiemelt szakkereskedésekben kaphatók. Ezek a magok többnyire ellenállók betegségekre, kártevőknek, sokkal nagyobb termésmennyiségre képesek, termésük valamiben kitűnik a többitől, kevésbé érzékenyek a külső környezeti tényezőkre. Sok esetben érdemes ilyen magokra áldozni. Egyszóval hasonlítsuk össze az árakat, és ne vegyük meg azt, ami először az utunkba akad.

– Nézzük meg alaposan a csomagolást. Legyen sértetlen, ne látszódjanak rajta ázási nyomok. A csomagoláson fel van tüntetve a csomagolás ideje, és a szavatossági idő. Ebből láthatjuk, hogy friss-e a mag, vagy éppen tavalyi, de még szavatossági időn belüli.

– Próbáljunk tájékozódni arról, hogy milyen körülmények között tárulta a kereskedő az előző évi magot. Ha nagyon extra hideg körülmények között, akkor tartózkodjunk a tavalyi, de még érvényes idejű magok vásárlásától.

– Próbáljunk megbízható helyen magot vásárolni, ott, ahol még hasznos tanáccsal is el tudnak látni bennünket.

Ha megfelelő körültekintéssel vásárolunk magot, akkor már csak a vetésre kell nagyon odafigyelnünk az eredményes keléshez. Kis kitérő után vissza a vetéshez.

A túl korai vetés másik rejtett hibája a csírázás, és kezdeti növekedés biológiájában keresendő. A mag a növényeknél nem más, mint a túlélés záloga, ezért mindent elkövetnek, hogy magjukat felvértezzék a hosszú túlélésre, és a kezdeti növekedés sikerére.

A pici magba belezsúfolnak apait, anyait. Olyan ez mint az atomreaktor, egy pici térben hatalmas energia. (Nem véletlen, hogy a növényi magok kiválóak emberi fogyasztásra, de vajon mi az, mai még a magoktól is egészségesebb? Igen. Mindenki egy emberként vágta rá a helyes választ. A csírák. És pont azért, mert a csírában már visszaalakulnak a raktározott anyagok az ember számára azonnal felvehető, és hasznosítható energiává.)

De hogy tudja ezt megtenni a növény? Úgy, hogy olyan vegyületekké alakítja át az energiát, információt, ami kis helyen nagy mennyiséget képes tárolni. keményítők, vitaminok, egyes fehérjék stb. formájában. Csírázáskor, vagy már előtte ezeknek az anyagoknak vissza kell alakulniuk olyan formára, ami a pici növényeket táplálja mindaddig, amíg ki nem alakul annyi levél és gyökér, hogy fedezni tudja a növekedés energiaigényét. Ez az átalakulás bonyolult biokémia folyamatok láncolata, amibe most részletesen elmerülünk.

Látom sokan a szívetekhez nyúltatok ijedtségetekben. Nem kell félni csak vicc volt. Viszont azt még hobbikertésznek is tudnia kell, hogy ezek a folyamtok csak megfelelő külső körülmények hatására indulnak be és maradnak fenn. Mik ezek a külső körülmények?

– víz,

– fény,

– oxigén,

– hőmérséklet,

– és amit a könyvek ritkán hoznak, de attól még nagyon fontos a mag környezetében lévő egyéb vegyi anyagok, amik a csírázást segítik, vagy gátolják. Ezek az anyagok származhatnak az ember által előállított szintetikus vegyületekből, mint pl. csírázást gátló gyomirtószerektől, de származhatnak növényi anyagok lebomlásának végtermékéből. Ki mire gondol most. Igen, nagyon helyes, mindenki jól tudja pl. a dió levelének bomlása során talajba került vegyület. De származhatnak élő növény által kibocsátott vegyületekből is. Ezek a növények rossz szomszédjai egymásnak.

Innen folytatom hamarosan.

Forrás: