Eszményi Viktória óvatosan bánik a pénzzel!

A 100 Folk Celsius egykori tagja, Eszményi Viktória a munkájáról és a megélhetéséről mesélt a Sztárportrénak.

1981-ben a Táncdalfesztiválon Vidéki lány című dalával első helyezést ért el a gyönyörű énekesnő. Innentől ívelt felfelé Eszményi Viktória karrierje most pedig a Sztárportré című műsorból megtudhatjuk, mi a véleménye a munkáról és a családról.

"Mi egy családban élünk – nevezzük úgy, hogy a kollégámmal: Heilig Gáborral, aki most már 29 éve a férjem. Óriási szerencsénk van, mert mi a mai napig is abból élünk, hogy jönnek megrendelések különböző szervezőktől, és elmegyünk oda, ahova meghívnakbennünket. Gabi ír, jogdíjak jönnek. Más kereseti forrásunk soha nem volt, mindig csak a zenélésből éltünk. Gabi dolgozik Hernádi Judittal, színházaknak ír, tavaly jelent meg a Kern András lemeze, tehát ő többféle dolgot csinál: Zenél, és plusz még szöveget, és zenét ír."

Viktória a megélhetséről így nyilatkozott: "Van egy barátunk – huszonévesen ismertük meg, amikor ideköltöztünk -, nekik volt egy kis boltjuk – csináltak egy kis közértet egy garázsból. Most, mivel ezek a kis boltok is befuccsoltak, ő például elvállalta itt a környékünkön, hogy akinek bármi problémája van a lakásban, vagy a ház körüli dolgokban, akkor ő segít – vagy szól speciális embernek, ha kell. Ebbe ő belekezdett, és állati klasszul működik, mert mindenki jól jár.

Balatonkenesén van egy házunk, és ott van egy vasutas, aki a környező házakba jár, füvet nyírni, gallyazni… Bármi van, lecsúszik egy cserép, vagy kisebb, akár bádogos munkákban lehet rá számítani. Szólt, ő szólt: Jött, és megkérdezte: Elnézést nem kellene-e valamit…? Merni kell szólni."– mosolyog az énekesnő.

"Nagyon szeretek vásárolni, és ha valaki ebben óvatosabb, az nálunk a Gabi. Ő egy visszafogó erő, ő ebben nagyon bölcs, és én nagyon tisztelem is ezért. Az az igazság, hogy a pénzünket inkább feléljük, és inkább nagyon óvatosan bánunk most a pénzzel, mert az az idő van, amikor meg kell gondolni. A pénz most egy kulcsfigura mindannyiunk életében, és nagyon óvatosan bánunk vele – én is, aki nem tudok a pénzzel úgy bánni -, úgyhogy ezt most tanultam meg. Ha másra nem, ez az időszak arra jó, hogy igenis oda kell figyelni, hogy mire adunk ki.

Most, hogy körülbelül másfél éve nem megyünk annyit vidékre – remélem senki nem érti félre -, egy egész új világ nyílt előttem ki: Azokat a háziasszonyi teendőket, amiket én mindig csak olyan másodlagosan végeztem el – mert a naptárat néztem, beszéltem, rohantam a gyerekért, elmentem bevásárolni, de már rohantam, mert már el kellett mennem valahova -, most már egyszerűen van rajtam egy nyugalom. Ami egy nőtől elvárható, a családi összetartás, és az a meleg fészek, amit egy nő óvó, szerető jelenléte
biztosít. Ezt én most élvezem: Van időm sok mindenre. Süteményt sütni! Hazajönnek, és azt mondják, hogy hú de finom."