Dér Heni gyerekkorában élte át, milyen a háború

Dér Heni kicsi gyerekként volt kénytelen átélni a délszláv háború borzalmait, így sajnos tudja, milyen helyzetben vannak most az emberek Ukrajnában. Az énekesnő először osztja meg élményeit a háborúról, amit ráadásul vajdasági magyarként élt meg a családjával Szerbiában.

Heni csak most, az ukrán helyzet kapcsán szembesült azzal: milyen hálásnak kell lennie a szüleinek azért, hogy a legnehezebb háborús pillanatokban is nyugalmat és stabilitást nyújtottak neki és a testvérének.

„Ez egy borzasztóan nehéz téma. Átéltük, hogy kétóránként légiriadó volt, az iskola bezárt, hazaküldtek bennünket, a suliba betelepítették a katonákat és a radarállomásokat. A bombázások tőlük 20 km-re, Szabadkán zajlottak, előfordult, hogy hajnalban a szoba remegésére ébredtem, azt hittem, hogy földrengés van, de hallottam a bomba morajlását. Nem volt élelmiszerellátás, lezárták az egész határt, a tartalékokból kellett létezni, előfordult, hogy napokig nem volt áram, és gyertyafénynél fürödtünk, vacsoráztunk a családdal. Anyukám kipakolta a húsokat a mélyhűtőből és elásta, hogy ne romoljanak meg, hiszen áram híján nem tudták fagyasztani. Mindezekkel együtt a szüleim zseniálisan ki tudtak vonni bennünket érzelmileg abból a helyzetből, nem érzékeltük annyira a szörnyűségeket. Nekem gyerekként kaland volt, olyan, mint egy durva kiképzőtábor, ami nagyon sok lemondással jár” – meséli Dér Heni a Spirit FM-en is hallható # kipakolni Nők, filter nélkül Köböl Anitával című műsorban.

Az énekesnő élete minden fontos pontjánál A-, B- és C forgatókönyvvel készül, így van ez a mostani helyzetben is. Mint ahogy nagyon sokan, ő is eljátszott a gondolattal: mit tenne, ha hazánkban is fegyverek ropognának. Egy háborút már átélve, édesanyaként teljesen másképp gondolkodik, mint a férje…

„Anyukám most, az ukrán helyzet kapcsán meséli, hogy a délszláv háborúban folyamatosan gyomoridege volt, sírt éjszakákon át, amikor tőlünk 20 km-re bombáztak. Apukámnak is be kellett volna vonulnia katonának, ám nem tette meg, néha bujkált emiatt, de én erről akkor nem is tudtam semmit. Viszont ennek köszönhetem, hogy nem apa nélkül kellett léteznünk egy háborúban… Ők rengeteget tettek értünk és sokat féltek, de nekünk nem mutatták. Egy stabil, nyugodt attitűdöt képviselte, és mi, a gyerekek is így szocializálódtunk; ezt nagyon köszönöm nekik. Gondolatban már én is felkészültem a legrosszabbra, megnéztem a helyeket a térképen, hogy hol lesz érdemes letelepedni, ha menni kell. A férjem nem értette, hogy miért így gondolkodom. Hangsúlyozom: nem az a célom, hogy elinduljunk a nagyvilágba, de mivel már átéltem hasonló helyzetet, tudom, hogy miről beszélek” – teszi hozzá Dér Heni.