A szívinfarktus végleges gyógyszeres kezelést igényel 2011-01-31 Szív és érrendszer Megosztás: Tweet A szívrohamot követő időszakban a betegnek általában élete végéig kell különböző gyógyszereket szednie. Sokan nem törődnek ezzel, különösen azok, akiknek vesebetegsége is van. A krónikus betegségben szenvedők gyakran elfelejtik bevenni a gyógyszereiket, ha többféle patikaszerre van szükségük, csak azt kapják be, ami éppen a kezükbe akad és azt sem pontosan akkor, amikor az orvosi tanács alapján kellene. Ez a tény régóta ismert: a gyógyszeripar a technika fejlődésével sok készítmény esetén elérte, hogy a gyógyító anyag napi egyszeri bevétellel, huszonnégy órán keresztül kifejtse hatását, ezért akkor a reggelente bevett tabletta után napközben már nem kell a gyógyszerrel törődni. Több vizsgálat igazolta, hogy a betegek jelentős részénél még ez sem oldja meg az állandó, folyamatos gyógyszerelés gondját. Mindehhez az is gyakori, hogy idős korban többféle betegség miatt van szüksége a betegnek gyógyszerekre, és a néha maréknyi tabletta összerendezése és bevétele nem könnyű feladat. Wolfgang C. Winkelmayer amerikai kutató és munkatársai azt vizsgálták, hogy azok az idős vesebetegek, akiknek szívinfarktusa is volt, a következő három évben milyen pontosan szedik azokat a készítményeket, melyeket a szívgyógyász adott utókezelésre. A három leggyakrabban szükséges szívgyógyszerre vonatkozó adatokkal foglalkoztak. Kétezernél több hatvanöt évesnél idősebb ember sorsát követték három éven keresztül. A gyógyszerek bevételét nem a betegek megkérdezése alapján jegyezték fel, hanem a gyógyszerek kiváltását ellenőrizve értékelték: mindig, pontosan elhozták-e a páciensek a patikából a receptre fölírt készítményeket. A három év során a betegek csak ötven-hatvan százalékban vették be az előírt gyógyszereket. Meglepő tapasztalat: azok a betegek szedték a legpontatlanabbul a szívszereket, akiknek a vesekárosodása a legsúlyosabb volt. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a rosszabb veseműködésű, idős emberek között több a depressziós, gyakoribb a gondolkodási zavar vagy az emlékezet romlása. Winkelmayer professzor és munkacsoportjának tanulmányát a Clinical Journal of the American Society of Nephrology közölte. vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás:
