64 kép a zsír-szívről 2011-09-15 Szív és érrendszer Megosztás: Tweet Régóta és általánosan ismert tény, hogy a sörhas, a zsíros pocak a szívroham egyik kockázati tényezője, de japán kutatók új vizsgálata szerint a szívet burkoló hártya elzsírosodása is az infarktus veszélyére utal. A koszorúér-betegség, a szívinfarktus az elhalálozás leggyakoribb oka világszerte. Érthető, hogy a szívgyógyászok minden eszközt igyekeznek megtalálni, mellyel a szívroham megelőzhető, illetve veszélye korán jelezhető. Japán szakorvosok az egyik jelenlegi legkorszerűbb vizsgálati technikával igazolták, hogy a zsír felrakódása a szív felszínén lévő hártyában növeli a szívroham esélyét. Ken Harada és munkacsoportja 64-szeletes, számítógépes tomográfiával vizsgálta szívinfarktus miatt sürgősséggel kórházukba fölvett betegek szívét. Az igen korszerű és drága módszerrel a szívről 64 síkban készül felvétel és ezeket a fotókat a számítógép bámulatos pontosságú, térbeli képpé alakítja. Ez a technika lehetővé tette, hogy megmérjék a szív felszínét borító finom hártyában fölhalmozódó zsírszövet mennyiségét. A kutatók szerint ebből a zsírszövetből olyan gyulladást elindító molekulák keletkeznek, amelyek fokozzák a koszorúerekben az érelmeszesedéses folyamat előrehaladását. A munkacsoport 80, infarktus gyanúja miatt kórházba kerülő beteg vizsgálatát végezte el. Valamennyi páciensnél a koszorúerek röntgenvizsgálata is igazolta az elzáródást, az infarktust. Az eredményeket 90 olyan beteg adataihoz hasonlították, akiknél nem találtak koszorúér-szűkületet. A mérések egyértelműen bizonyították, hogy az infarktust elszenvedő betegek szívének felszínét borító hártyában sokkal több a zsírszövet, mint a hasonló korú, de egészséges emberek szívét borító hártyában. A szakemberek kiszámolták, hogy ha ennek a zsírnak a mennyisége bizonyos értéket meghalad, háromszor nagyobb az infarktus esélye. Azt is igazolták, hogy a szívet borító zsírban olyan gyulladásos sejtek találhatók, amelyek a páciens bőr alatti zsírszövetéből nem mutathatók ki. Hangsúlyozzák, hogy ennek pontosabb magyarázatához még további, több betegre vonatkozó vizsgálatokra van szükség. Forrás:
