Tedd le a cigit, és ne utálj! 2011-09-08 Kórkép Megosztás: Tweet Némaságba burkolózol, amikor szeretett rokonod vagy barátod kimegy rágyújtani? Esetleg éppen az ellenkező taktikával próbálkozol, és állandóan noszogatod? A szakértők szerint egyik megközelítés sem válik be. Ne a dohányost, hanem önmagunkat állítsuk a középpontba. Ne csupán annyit mondjunk, hogy „Utálom, amikor dohányzol!”, hanem magyarázzuk el, milyen hatást gyakorol ránk az, hogy az adott személy dohányzik. Érzéseinket a lehető legegyszerűbben próbáljuk megfogalmazni, és ezzel talán elérkezik a várva-várt fordulópont. Kerüljük a dühöt. Ha aggódunk valakiért, mondjuk ki, és ne a frusztrációnkat öntsük rá. A következő legfontosabb dolog a pozitív hozzáállás. A leszokáshoz a dohányosnak rá kell jönnie, hogy valami mást jobban akar, mint a dohányzást. Ilyen lehet például a jó egészség vagy a cselekvési szabadság. Ha a dohányos eljut arra a pontra, hogy akár csak egy pillanatra is felmerül benne a leszokás lehetősége, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a pozitív képeket megerősítsük benne. Nem szabad elfelejteni, hogy a dohányosok azért tartanak a leszokástól, mert attól félnek, hogy elveszítik a szövetségesüket, támaszukat és megnyugtató „társukat”, a cigarettát. Más stresszoldó technikákat kell találniuk maguknak. Az egyik legerősebb motiváció a leszokásra az lehet, hogy a dohányzás elválaszthatja a dohányost családtagjaitól és barátaitól. Éppen ezért érdemes lehet vizuális emlékeztetőként kitenni a szeretett személyek fényképét a hűtőre, hogy a dohányos ne felejtse el, miért akar leszokni. Nem szabad azonban bűntudatot kelteni a dohányosban, mert ez az ellenkező eredményt érheti el. A családi kötelékeknek csak pozitív, megerősítő tényezőként szabad szerepelniük a leszokás elősegítésében. Ki kell várni a megfelelő pillanatot. A dohányosnak magának kell ráébrednie, hogy le akar szokni, és helyre akarja állítani az életét. Saját motivációval kell rendelkeznie, máskülönben az elhatározás nem fog sokáig tartani. Sosem szabad erőltetni. Még ha sikerül is rávenni egy dohányost arra, hogy vágjon bele a leszokásba, ez valószínűleg nem lesz tartós. Ha másképp nem megy, ajánljunk a leszokást megkezdő személynek valamilyen leszokást segítő programot vagy támogató csoportot. A háziorvos kiváló szövetséges lehet, és a hipnoterapeuták és tanácsadók is hatékony technikákkal segíthetnek a küzdelemben. A leszokás rettentően nehéz dolog, ezért az eltökélt ex-dohányos megérdemel némi jutalmat. Egy teljes cigarettamentes napért például lepjük meg egy kellemes éttermi vacsorával vagy mozival. Végül a legnehezebben megfogadható tanács: sose adjuk fel! A leszokás alatt többször előfordulhat visszaesés, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a dohányos elveszítette a csatát. A tényleges leszokáshoz óriási kitartásra van szükség, ezért ne keseredjünk el, és ne legyünk csalódottak. Ha a leszokni próbáló személy visszaesik, és egyszerre egy fél doboz cigarettát szív el, legyünk megértők, és tudassuk vele, hogy az a néhány szál még nem teszi semmissé a dohánymentes napokat. Emlékeztessük arra, hogy a botlás normális dolog, ettől még nem szabad végleg feladni. Forrás:
