Jaj utca, jaj metró – Mindent az agorafóbiáról! 2009-11-05 Kórkép Megosztás: Tweet Az agorafóbia szó szerint a nagy térségtől való irreális félelmet jelenti (agora = picatér). Ma kicsit tágabban használjuk a fogalmat, és olyan helyzetektől való félelmeket értünk alatta, ahonnan az elmenekülés nehéz. Az agorafóbiás félelmek tipikusan a következő jellegzetes helyzetekben jelentkeznek: egyedül elmenni otthonról; tömegben lenni (pl. moziban középen ülni) vagy sorban állni; hídon lenni; busszal, vonattal, autóval utazni. Ezekben a helyzetekben a körülmények (vagy az illemszabályok) meggátolják a beteget abban, hogy maga irányítsa az eseményeket, engedve szorongásainak (pl. elmeneküljön). Amennyiben azonban ezek a félelmek elsősorban bizonyos specifikus helyzetekre vonatkoznak csak, pl. félelem liftbe szállástól, vagy iskolai feleléstől, vagy bizonyos állatoktól, akkor nem agorafóbiáról, hanem egyéb fóbiákról (pl. klausztrofóbia, szociális fóbia, állatfóbia) beszélünk. Fontos hangsúlyozni, hogy fóbiákról csak akkor beszélhetünk, ha a fóbia tárgyára vonatkozó félelmek irreálisak és olyan erősek, hogy az már beszűkíti a beteg életét (pl. nem mer, vagy csak nagyon erős szorongás árán tud csak közlekedni.) De ha pl. valaki retteg a skórpióktól, de ez nem befolyásolja mindennapi életét (mert nálunk nincsenek skorpiók), akkor ezt nem nevezhetjük igazán betegségnek. Az agorafóbia kezelése szakembert igényel, s elsősorban a kognitív-viselkedésterápiák tűnnek hatékonynak e betegség kezelésében. Az agorafóbiások általában egy lehetséges pánikrosszullét kialakulásától félnek, s úgy érzik, ha egyedül vannak, ha olyan helyen vannak, ahol "elvesznek a tömegben", vagy nincs, akire rábízhatják magukat, nincsenek biztonságban. Ezért ilyen helyzetekben erős szorongás tör rájuk, amely a pánikroham mechanizmusa részben leírtak szerint valóban elvezethet egy pánikrosszulléthez. Az agorafóbiás számára a rokon vagy ismerős jelenléte azt jelenti, hogy van, aki vigyáz rá, értesíti a mentőket, stb. Ilyen biztonságos körülmények ezért ritkán is alakul ki rosszullét. Több vizsgálat összefüggést talált az agorafóbia kialakulása és a megözvegyülés, vagy egyéb gyászesemény bekövetkezése között. Agorafóbiások közt gyakoribb az iskoláskori "iskola fóbia", valamint a dependens személyiség típus is. Mivel az agorafóbia kialakulásában és fennmaradásában fontos szerepet játszik az elkerülő viselkedés megnyugtató hatása, ezért a kognitív viselkedésterápia az elkerülő viselkedés megszüntetésére irányul. Ennek egyik ismert eszköze az ún. deszenzitizálás, aminek lényege, hogy a páciens először csak elképzeli relaxált állapotban, hogy pl. sétálgat az utcán, utazik a buszon, és ha már képzeletben el tudja viselni a szorongást, akkor fokozatosan – a terapeuta segítségével – az életben is elkezdi gyakorolni az közlekedési helyzeteket. Forrás:
