Hogyan működik egy pszichoterápiás osztály? 2011-09-01 Kórkép Megosztás: Tweet A mentális betegekkel foglalkozó intézményeket, sokan még ma is ,,bolondokházának” tartják. Az ebben szenvedők szégyellnek befeküdni, mert nem szeretnék, ha ismerőseik, családtagjaik bolondoknak tartanák őket. Inkább szenvednek lelki betegségüktől, de nem kérnek orvosi segítséget. Pedig hazánkban számos kiváló és eredményes pszichiátriai és pszichoterápiás osztály működik. Az egyik legismertebb, nemzetközi hírű részleg a Semmelweis Egyetem (SE) Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának pszichoterápis osztálya, ahová az ország minden részéből küldenek és jelentkeznek életükben megakadt, depressziós és evészavaros betegek. Dr. Unoka főorvos úr osztályára vannak, akik már 10 éve visszajárnak. Dr. Unoka Zsolt egyetemi adjunktus, a Semmelweis Egyetem PPK Pszichoterápiás Osztályának vezetője a VIKOTE 2011-es kongresszusán bemutatta osztályuk működését és szervezeti felépítését: Egyszerre 22 pácienst tudnak felvenni, 19 személyt krónikus akkut ágyra, három főt akkut kezelésre. Kognitív sématerápiás csoportterápiát alkalmaznak, kiegészítve egyéni beszélgetésekkel. Két párhuzamos csoportba osztják be a jelentkezőket, amelyek létszáma attól függ, hogy a betegek mennyire alkalmasak a pszichoterápiára. Két állandó orvosuk van: Dr. Polgár Patrícia és Dr. Unoka Zsolt, aki lazasága és elsőrangú humora miatt különösen népszerű a betegek körében. Nővéreik járatosak az alapvető kognitív és viselkedésterápiákban, munkájukat ezenkívül egy részmunkaidős gyógytornász-művészetterapeuta segíti. Rezidensek is segítik munkájukat. A pszichoterápiás osztály, a VIKOTE, három éves pszichoterapeuta képzésének akkreditált képzési- és gyakorlati helye. Négyhetes turnusok vannak, a betegek fix órarendet kapnak, amely főként csoportterápiákat foglal magába. Minden beteghez "hozzárendelnek" egy egyéni terapeutát, aki hetente egyszer vagy kétszer félórát foglalkozik a pácienssel. A rezidensek -ha van idejük-, napi szinten beszélgetnek betegeikkel. A jelentkező először egy szóbeli interjún vesz részt, főként depressziós, szorongásos, evés- illetve személyiségzavaros nagyon súlyos állapotban lévő betegek kerülnek be. 60-100 százalékuk súlyos traumákat, különböző bántalmazásokat élt át gyermekkorában. Időnként, viszonylag jó állapotban lévő skizofrén-pszichotikus betegeket is felvesznek, hogy pszichés vulnerabilitásukat, azaz sebezhetőségüket csökkentsék. Az országból bármelyik kezelőorvos beutalhat az osztályra betegeket. A főnővért kell telefonon keresni, aki időpontot ad az első interjúra. Az első nagycsoporton részletesen ismertetik a betegekkel órarendjüket, hogy mit várhatnak a kezeléstől és mik a terápia céljait. Nagyon sokat segít a gyógyulásban, hogy ezáltal kialakul egy kognitív térkép a betegek agyában arról, hogy miből áll a terápia. Kognitív- és sématerápiás technikákat alkalmaznak, relaxációt, kommunikatív mozgásterápiát és művészetterápiát. Az orvosok és a személyzet tagjai megpróbálják integrálni és összekapcsolni a betegekben, a különböző csoportokon elhangzottakat. Akikre nem alkalmas a csoportmódszer: demens betegek, paranoid személyiségzavarban szenvedő betegek, antiszociális személyiségzavarban szenvedő betegek és akkut, nem kezelt pszichotikus betegek. Az osztályon alkalmazott módszer lényege, hogy a csoportokban a betegek beszélhetnek belső folyamataikról, amelyekre társaik reagálnak. Játékos módszereket (történetmesélés és mimika) is alkalmaznak. Újraértékelik az érzelmeket keltő ingereket, alternatív megküzdési stratégiákat dolgoznak ki. Imaginációt, szerepjátékokat, kommunikatív mozgásterápiát alkalmaznak és alternatív sémákat dolgoznak ki a felmerült problémákkal való megküzdésre. Naponta, délelőtt és délután 4-5 óra intenzív csoportterápiában vehetnek részt a betegek, akik a nagycsoporton elmondhatják az osztállyal kapcsolatos véleményüket, s feldolgozhatják egymás közötti problémáikat. Séma kérdőívet töltetnek ki a kezeltekkel, akik a csoporton feltárhatják sémáikat és visszajelzéseket kapnak egymástól. Dramatikus, az egyes sémákat megszemélyesítő módszereket is alkalmaznak. Igyekeznek kialakítani a betegekben egy védelmező, együttérző részt és megerősítik belső autonómiájukat. A csoportok fő szempontja, hogy az egyén pozitív gondolataira és lehetőségeire koncentrálnak. A séma terápiás csoportban megkérik a pácienseket, hogy próbálják felidézni azon korai ,,élményeiket”, amikor kialakult a séma, amelyre kérdőívet használnak. Az egyéni terápiánál a felidézés általában jóval gyorsabban megy, még az egyszerűbb gondolkozású embereknek is. A sémát vissza szeretnék rakni abba a "frame-be", keretbe és időbe, ahová tartozik, hogy ne befolyásolja a betegek jelenlegi életét. A kommunikatív mozgásterápia során fel szeretnének építeni betegeikben egy új mentális reprezentációt. Céljuk, hogy ez töltődjön fel új élményekkel és hozza magával a viselkedés fejlődését, pozitív irányú változását. A művészetterápia segítségével a szóban nehezebben megnyíló páciensek belső folyamataiba is betekintést nyernek. Belső állapotukat egy fehér lapra vetítik ki, egyszerű technikákkal és tapasztalt művészetterapeuták segítségével. Az alkotófolyamat végén közösen megbeszélik, verbálisan feldolgozzák a képeket. A betegek visszajelzései azt mutatják: védelmező, anyaméhszerű közegként látják a csoportot, amelyhez a terápia során erős kötődés alakulhat ki. Forrás: