Fizioterápia: természetes gyógymód a mozgásszervi megbetegedésekre

A krónikus betegségek – többek között a mozgásszervi betegségek – világszerte a felnőtt megbetegedések és korai halálozások fő okai. A mozgásszervi problémák – például a derék-, nyaki gerinc, hát-, térd-, boka- és kézfájdalmak – Magyarországon népbetegségnek számítanak, a lakosság több mint 20 százalékát érintik.

A köztudatban kevésbé ismert fizioterápiás módszerek azonban hatékony segítséget nyújthatnak a krónikus fájdalommal élőknek, és jelentősen javíthatják a mobilitási képességet, illetve az életminőséget. A fizioterápia más szakterületeken is jelentős állapotjavulást eredményezhet, például a pulmonológia szakterületen, akár a COVID-rehabilitációban, vagy a neurológiai és a kardiológiai rehabilitációban is. A Budai Egészségközpont a fizioterápia hatékonyságára hívja fel a figyelmet a szeptember 8-i fizioterápia világnapja alkalmából, melyet idén 70 éve rendeznek meg.

„A mozgásszervi megbetegedéseknek sok fajtája létezik, és szinte minden korosztályt érintenek. A fiatalok körében a testtartásproblémák, a gerincferdülés, a középkorúak esetében az ülő életmód, a túlsúly miatt kialakuló mozgásszervi elváltozások, gerincproblémák, az idős korosztály tagjainak pedig a különböző eredetű, például csontritkulás miatti gerincdeformitások okoznak panaszt, amelyeket enyhíteni és kezelni kell. A különböző deformitásból, sérülésből, kopásból vagy gyulladásból fakadó fájdalmak enyhítésében a fizioterápia, vagyis a természetes energiákon alapuló gyógymódok rendkívül eredményesek” – mondta Fehér Katalin, a Budai Egészségközpont vezető gyógytornásza.

Fehér Katalin

A természetes energiák hatékonysága

A fizioterápia a legrégebbi orvoslási terület, majdnem egyidős az emberiség történetével. A görög „füzosz”, azaz természet szóból ered, így nevéből adódóan a természet energiáit felhasználó gyógykezeléseket jelenti. Még nem léteztek gyógyszerek és sebészi eljárások, amikor az emberek már tapasztalati alapon használták a különböző gyógyhatású természeti forrásokat, mint a termálvizek és az iszap. Napjainkban ez a tudás a bizonyítékon alapuló gyógyítás szerves részét képezi, és nincs olyan klinikai szakma, műtéti beavatkozás, megelőző vagy rekreációs tevékenység, amely nélkülözni tudná a fizioterápiát. Az orvostudománynak ez az ága többnyire az érintett testrészen fejti ki hatását, rövid és hosszú távú eredményeket érhetünk el helyes alkalmazásával, ugyanakkor az egész testre ható gyógyszeres terápiákkal ellentétben minimális mellékhatása van.

A fizioterápia a természetes energiák mesterségesen előállított formáit használja tervezett és kontrollált módon a betegek gyógyítására. Fajtái:

mechanoterápia: gyógytorna, gyógymasszázs, ultrahangkezelés, lökéshullám terápia, kinesiotape kezelés
elektroterápia: TENS kezelés, szelektív ingeráram kezelés, interferencia kezelés, mágneskezelés
fototerápia: infravörös terápia, lézeres kezelés
termoterápia: a hő hatásaival történő gyógyítás
hidroterápia: vízzel történő gyógyítás
balneoterápia: gyógyvízzel történő gyógyítás, ahol a víz fizikai hatásain túl a gyógyvízben oldott kémiai anyagok is hatnak

„A gyógytorna specifikus fizioterápiás eljárás, amely más módszerrel nem helyettesíthető. A gyógytornász-fizioterapeuták betegvizsgálatot végeznek, mozgásszervi diagnózist állítanak fel, ami alapján egyénre szabott kezelési tervet és terápiás célt határoznak meg. A beteg állapotának megfelelően alkalmazzák az általuk ismert módszerek legmegfelelőbb kombinációját. A gyógytorna bizonyos terápiás eljárásai (pozícionálás, passzív kimozgatás, perifériás idegmobilizálás, manuálterápia) már akut állapotban, erős fájdalomérzet esetén is hatékonyak lehetnek. A heves tünetek csökkenésével, elmúltával megkezdhető az aktív mozgásterápia. Fontos, hogy a beteg a megtanult gyógytornát minden krónikus mozgásszervi betegség esetén otthon is rendszeresen végezze, így érhetünk el tartós eredményt, életminőségbeli javulást, és megelőzhetjük a tünetek kiújulását” – hangsúlyozta Fehér Katalin.

A gyógytorna leggyakrabban alkalmazott módszerei

A manuálterápia (Maitland, Mulligan) speciális szakterület a gyógytorna kezelési rendszerén belül, melyet képzett gyógytornászok a nemzetközi irányelveknek megfelelően alkalmaznak. Ez a módszer a kézzel végzett technikák közé tartozik. A terapeuták saját mechanikai energiáikat felhasználva, különféle fogásokkal kezelik a lágyrészeket (izom-, ín-, szalag, porcszövet), az ízületeket, a perifériás idegrendszert. Az eljárással növelhető a mozgásterjedelem, enyhíthető a fájdalom és a lágyrészekben zajló gyulladás, a szövetek lazíthatók, a mozgásfunkció javítható.
A szegmentális stabilizációs tréning célja a gerinc környéki izomzat (mély és felületes) valamint a váll és csípő ízület stabilizáló funkciójának aktiválása, az állóképesség növelése, a fájdalmak csökkentése, és az ízületek védelme a túlterhelésektől és mikrosérülésektől.
A funkcionális tréning olyan mozgásgyakorlatok összessége, amely nem izoláltan, hanem komplex módon, mozgásláncokban dolgoztatja a testet. Ezzel növelhető a gerinc funkcionális kapacitása a mindennapokban és a sportban egyaránt.
A McKenzie-módszer mechanikai diagnosztikus és terápiás módszer. A módszer a betegek aktív bevonására épül. A tanult gyakorlatokkal otthonukban önállóan is képesek a tüneteik enyhítésére, a kiújulás esélyének csökkentésére.
A Schroth-módszer nemzetközileg elismert, egyik leghatékonyabb fizioterápiás módszer a gerincferdülés kezelésében. Aszimmetrikus kiindulóhelyzetekben háromdimenziós aktív korrekciót alkalmaz, speciális légzéstechnikával és nyújtózással kiegészítve. Az egyénre szabott gyakorlatok rendszeres végzésével a gerincfunkciók és a légzésmechanika javulása, az izomegyensúly helyreállítása és a görbületek korrekciója várható.