Elgurult a gyógyszerem – Hipochondernek lenni 2013-09-12 Kórkép Megosztás: Tweet Az „Elgurult a gyógyszerem” a napidoktor.hu legújabb „rovata”. Szántó István újságíró olyan blog bejegyzéseiből szemezgetünk, ami az egészséggel, életmóddal kapcsolatos. Hipochondernek születni kell. Nekem sikerült. Bárki baját, búját, betegségét együtt érzőn meghallgatom. Kifaggatom, diagnosztizálok, gondosan megkérdezem, mikor kezdődött először a nyaki hasogatás, volt e valami előjele és tényleg szédül e, ha balra rántja a fejét. Agyam, mint a komputer, gyorsan összegzi a tüneteket, a CT-t is lepipálva rögtön megfogalmazódik bennem a kórkép, sőt még az ajánlott terápiát is megszülöm. Mindenre van megoldás – gyógy írem, patikaszerem egy ládányi. E nélkül hosszabb útra nem is utazom. Ha a beteg megosztja a baját – gyanúsan méregetni kezdem magam. Hiszen ezek a gyakori újperec zsibbadások, hirtelenszerű fülzúgások már engem is kínoznak. Kedves feleségem szerint egyszeri hallásra képes vagyok bárki tüneteit magamra vonzani. Olyan, mint, hogy terhességi hányingerről, vagy magzatvízelfolyásról és tolófájásokról se szabad előttem beszélni. Képes vagyok a teljes együttérzésre, szolidaritásból akár ezeket is rögtön, átélem,beképzelem. Gyűjtöm, katalogizálom a patikák színes katalógusait. Ezeket nekem találhatják ki. Ami olcsóbb, akciós arra vevő vagyok, sose tudhatom mire mikor lesz szükségem. Időnként átfésülöm a lejárati időket, s ha közeleg a vég, megelőzésként elcsemegézem, ami a kezem ügyébe esik. Nem árt, nem használ alapon. Utoljára egy aktív dohányos ismerősöm tisztelt meg a bajával. Csúnyán köhögött, miközben elsírta, hogy annyira köszörül a torka, hogy már nyelni se képes. Félúton tarthatott a panaszkodásban, amikor krákogtam volna, ha nem érti félre, hogy majmolva gúnyolódok rajta. Végül abba maradtunk itt az ideje, hogy lemondjunk a bagóról. Együtt érzőn helyeseltem, szinkronban köhögtünk – nem akartam elkeseríteni – sohasem voltam a dohány rabja. S lám egy szál koporsószög nélkül is képes vagyok arra, amit ő produkál. Forrás:
