Demencia – Így őrizhető meg a szociális élet

Az emberek társas lények. Abban azonban már nem vagyunk egyformák, hogy mennyi interakcióra vágyunk. Annyi viszont biztos, hogy a szociális ingerek hatására agysejtjeink új kapcsolatokat hoznak létre egymás között, ezáltal frissen tartva szellemi egészségünket és megőrizve memóriánkat.

Szerencsére azonban nem kell élénk társasági életet élnünk ahhoz, hogy a szociális aktivitás agyunkra gyakorolt előnyös hatásait kiélvezhessük. Egy könyvklubhoz, közösségi csoporthoz, kórushoz vagy sportcsapathoz való tartozás már bőven elégséges ahhoz, hogy kiélvezzük a szellemi frissességet fenntartó hatásokat. Ha ezek az elfoglaltságok nem igazán jelentik a mi terepünket, szervezzünk heti rendszerességű találkozót barátainkkal.

Egy kutatás szerint, akik szabadidejüket mások társaságában töltötték, 65 éves kor fölött 38 százalékkal kisebb kockázattal néztek szembe a demencia kialakulását illetően. Ilyen szociális ingernek számított a valamilyen klubhoz való tartozás, a barátokkal töltött idő, a kártyapartik látogatása, valamint az önkénteskedés is. Akik ilyen tevékenységekkel foglalták el magukat, talán nem is sejtették, hogy miközben jól szórakoztak, agyuk egészséges sejteket és ezen sejtek közötti kapcsolatokat hozott létre, amik pedig hatékony védelmet jelentenek a demencia kialakulásával szemben.

Fotó: 123rf.com

Nem kell azonban az egész napunkat társaságban tölteni: már napi 10 perc szociális interakció is jelentősen hozzájárul az agyunk tejesítőképességének fokozásához. Érdekes módon a másokkal töltött idő még annál is hatékonyabbnak bizonyult bizonyos vizsgálatok szerint, mint ha ugyanennyi időt sakkozással vagy bonyolult keresztrejtvények fejtésével töltenénk.

Egy svéd kutatásban ezer embert interjúvoltak meg a társasági életükkel kapcsolatban. A résztvevők közül senki esetében sem írtak le az orvosok nem volt szellemi hanyatlást. Három évvel később 176 embernél állapították meg a demenciát. Amikor közelebbről megvizsgálták az adatokat, kiderült, hogy akik egyedül éltek, nem volt párkapcsolatuk, valamint kevés vagy semennyi szociális kapcsolatot nem ápoltak, azok 60 százalékkal magasabb eséllyel váltak később demenssé. Sokkal nagyobb volt a kockázatuk a betegségre, mint akik szoros kapcsolatokat alakítottak ki másokkal és házasok voltak vagy együtt éltek valakivel.

Úgy tűnik tehát, hogy a kapcsolatok nagyon sokat számítanak az agy egészségének megőrzésében, ezért érdemes minden nap időt fordítanunk arra, hogy kiélvezzük mások társaságát.