Plasztikai sebészet története – 2. rész 2012-06-13 Kívül-belül Megosztás: Tweet Bár a plasztikai sebészettel már – meglepő módon – az ősi Indiában is foglalkoztak, csak a 20. század elején lett igazán fontos a szerepe. Hogyan fejlődött a plasztikai sebészet az 1940-es évektől napjainkig? Hihetetlennek tűnik, de a plasztikai sebészet története közel 4000 évre nyúlik vissza. Mégis, szerepe igazán csak a 20. században, az I. világháború után vált jelentőssé. 1946-ban eljött az idő, hogy megjelenjen egy tudományos folyóirat, kifejezetten a plasztikai sebészek számára. ’46 júliusában immár megfogható formát öltött Amerikában a Journal of Plastic and Reconstructive Surgery, melynek ezt követően igen nagy szerep jutott az újabb és újabb ismeretek terjesztésében, mely mind az orvosok, mind a betegek számára előnyt jelentett. 1950-re a plasztikai sebészet teljes mértékben integrálódott az egészségügybe, és egyre több nyilvánosságot kapott. A koreai háború idején ismét nagyobb lépésekben fejlődött a rekonstrukciós sebészet – megjelentek a belső huzalozási technikák, valamint az arctörések helyreállítási technikái, a sebészek orvosolni tudták a nagyobb bőrsérüléseket és deformálódásokat is. A modern plasztikai sebészet története valójában az 1960-as és 70-es években kezdett kibontakozni. A plasztikai sebészek az egészségügyi dolgozók élvonalába kerültek, köztük volt egy sebész, aki 1969-ben tiszti főorvos lett és egy olyan is, aki Nobel-díjat nyert. Több jelentős tudományos fejlesztést hozott ez az időszak: megjelent például a szilikon nevű anyag, melynek népszerűsége egyre növekedett a plasztikai sebészeti eljárásokon belül. Kezdetben a bőr tökéletlenségeinek kezelésére használták, majd 1962-ben Dr. Thomas Cronin megalkotta az első szilikonból készült mell-implantátumot. A következő évtizedben a szilikont széleskörben használni kezdték, az arc és a test szinte minden részén. A ’80-as években az orvosok egyre inkább igyekeztek tudatosítani az emberekben a plasztikai sebészet adta lehetőségeket. Egyre több információ állt a nyilvánosság rendelkezésére, a gazdasági fellendülés pedig lehetővé tette, hogy a 80-as években a plasztikai sebészet egyre szélesebb körben elérhetővé váljon Amerikában. A növekedés az 1990-es éveken is folytatódott, annak ellenére, hogy az egészségügyi reform okozott némi problémát – hirtelen csökkent a biztosító társaságok visszatérítése. Volt orvos, aki kénytelen volt csak plasztikával foglalkozni és olyan is, aki lemondott róla. A szilikon használattal kapcsolatos vita meglepő módon nem csökkenti a műtétek számát – nem gátolja meg az embereket abban, hogy igénybe vegyék a kozmetikai beavatkozásokat. 1998-ban Bill Clinton amerikai elnök aláírta a törvényjavaslatot, mely tartalmazott egy rendelkezést, ami előírta, hogy a biztosító társaságoknak fedezniük kell az emlő-mastectomia költségeit és a mell-helyreállító műtétet. A plasztikáztatás ma A 2000-es években a plasztikáztatás népszerűsége robbanásszerűen megnőtt. Az orvostudomány fejlődése pedig lehetővé tette, hogy a sebészek olyan rekonstrukciós bravúrokat hajtsanak végre, amely még néhány évvel korábban is csak álom volt. Felgyorsult a kommunikáció, a televízióban vagy az interneten pedig szinte bármilyen plasztikai műtét lefolytatása megtekinthető, az emberek alaposabban tájékozódhatnak felőle, ráadásul otthonról. Jelenleg a legfontosabb tendencia a kevésbé invazív eljárások irányába történő elmozdulás, amelyek célja az öregedés látható jeleinek eltüntetése. A legnépszerűbb eljárások manapság az intravénásan használható anyagok, az arc-töltő anyagok, nevezetesen a botox. Becslések szerint csak az Egyesült Államokban 1.100.000 botox injekciót adnak be pácienseknek évente, és ez a szám folyamatosan növekszik. Az ugyan vita tárgyát képezi, mennyire etikus a tévében bemutatni a különféle átalakításokat, plasztikai műtéteket – példák ezekre a plasztikai beavatkozásokat közvetítő reality-k, ugyanakkor ezen (népszerű!) műsorok megszüntetésére nem sok esély van. Nem kétséges, hogy az embereket ma minden eddiginél nagyobb mértékben foglalkoztatja a plasztikai sebészet. Az információ-áradatnak köszönhetően jobban tisztában vannak annak kockázataival is, de ezek ellenére is rengetegen mondanak igent a plasztikai műtétre. Ma már a „megbélyegzés” sem igazán jellemző, ha valaki ilyen beavatkozáson esett át. Szerencsére, a média is fokozottabban koncentrál az olyan esetek bemutatására, amikor egy embert valamilyen komoly baleset ért, vagy veleszületett probléma miatt szorul plasztikai beavatkozásra, életminőségének javítása érdekében. Ezek a történetek rámutatnak a plasztikai sebészet igazi előnyeire, arra, milyen szerencsések vagyunk ma, hogy van lehetőségünk az ilyen beavatkozásokra. Plasztikáztatás Magyarországon De vajon ma hazánkban mennyire népszerű a plasztikáztatás, és az eljárásokon belül melyik a leginkább keresett? Dr. Falus György plasztikai sebész szerint a plasztikáztatás továbbra is népszerű Magyarországon – bár az utóbbi időben a gazdasági válság érezhető a páciensek számában is. „Sokan szeretnének a külsejükön változtatni, fiatalítani, de ezek a beavatkozások nem olcsók. A mai bizonytalan helyzetben a – korábban népszerű – kölcsönökkel nem mernek igazán számolni az emberek. Az igény, úgy érzem, meg lenne, csak sokszor a pénzszűke határt szab.” A szakember továbbra is mellnagyobbítást tartja a legnépszerűbb műtétnek. A kisebb beavatkozások is előtérbe kerültek, amelyek nem olyan drágák, és sokat tudnak fiatalítani: így a botox vagy a ráncfeltöltés. „Természetesen a "divatból plasztikázás" is mindig fontos, de akiknek szükségük van egy rendellenesség, sérülés kapcsán rekonstrukcióra, azok állami keretek között anyagilag nincsenek korlátozva” – tette hozzá Dr. Falus György. vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás:
