Karácsonyi döntésképtelenség – Mi kerüljön a fa alá?

Karácsony táján sokan találkoznak a döntésképtelenség érzésével, amikor képtelenek dűlőre jutni a hihetetlen mennyiségű választék miatt.

,,El vagyunk kényeztetve!” – mondhatnánk, mikor nagy nehézségek árán végre rájöttünk, hogy mi is lenne az ideális ajándék kedvesünknek/valamelyik rokonnak/barátnak/barátnőnek, azonban a neten böngészve, vagy a boltokat, butikokat, piactereket és bevásárló központokat feltúrva töménytelen választékkal találjuk szembe magunkat.

Jobb, ha rendet teszünk önmagunkban! Ne legyünk döntésképtelenek! A jelenség legjellemzőbb tulajdonsága, hogy döntési helyzetben az agy leblokkol, a vészcsengő felvisít, és lényegében nem születik semmilyen döntés.

Nincs remény, nincs vásárlás, viszont marad az önmarcangolás, hogy melyik is jó, és melyik lesz még jobb, ha végre túl vagyunk az egész választási herce-hurcán, mert akkor végre lekerül a vállról a döntés terhe és marad az öröm, hogy megoldottuk a problémát.

De ha felmerül ez a gondolat, és még tényleg nem tudtunk dönteni, akkor már jogosan haraphatjuk be tanácstalanságunkban a szánk szélét, mert valószínűleg még hosszú percek várnak ránk, amíg a helyes döntéseket latolgatjuk. A döntésképtelenség – hála az égnek – nem betegség, hanem csupán egyszerű szituációs helyzet, amiben a főszereplő az egyénen kívül, a választási lehetőség.

A nők biztos ismerik az érzést: a próbafülke fogasára akasztják ezt is, ha kettőnél több ruhát visznek be; de találkozhatnak vele majd akár otthon, a tükör előtt az aznapi ,,mit vegyek fel?”-hez különböző ruhákat váltogatva.

Bizonyára ismerik a férfiak is, de ha büszkeségük azt mondatja velük, hogy mégsem, hiszen két söröskorsó közül az egyikben biztos több van, mint a másikban. Akkor képzeljenek el egy olyan helyzetet, ahol dekoratív ikerlányok közül választhatnak maguknak egyet, kettőt pedig sajnos nem lehet!

Szóval, mindenki élte már át a döntésképtelenség borzasztó helyzetét, más kérdés, hogy ki tudott-e lábalni belőle, és ha igen, akkor hogyan, ugyanis az a személy, aki egyszerűen nem tudja mérlegelni az élet kereszteződéseiben, hogy melyik úton kell tovább haladnia, az valószínűleg később sem fog tudni választani.

Csak áll ott, ahonnan minden elindulna, és miközben mérlegeli, hogy hosszabb-rövidebb távon mégis mi érné meg neki, egyre telik és telik az idő. Majd a pillanat varázsa és öröme is elillan, mert csak a nyomasztó érzés marad, hogy választani márpedig kell, mert muszáj!

Néhány döntésnek súlya van, amelyek alatt néha valóban ajánlatos őrlődni, hogy aztán ne szülessen helytelen végeredmény. Azonban az élet apró dolgaiban: egy cipő vagy egy új borotva megvásárlásánál nem érdemes hosszan vesződni, és nem kell mindig számba venni minden lehetőséget.

Néha a felelőtlenség gondolatával el kell indulnunk, majd levonni a konklúziókat, és a következő útkereszteződésnél már addigi tapasztalatainkra, no meg főként saját belső hangunkra, és vágyainkra hallgatni. Csak határozzuk el magunkat, és minden majd jön magától!

Forrás: https://napidoktor.hu/