Az újévi cserkész becs szó

Az idei év vége, a következő év kezdete az újévi fogadalmak éjszakája.

Fogadalmakat minden nap tehetnénk, mégis a legtöbbet ilyenkor tesszük.

De milyen is a jó fogadalom?

Gyomorgörcs-mentes. Őszinte, és várlázító. Nem túl elvont, de mégsem földhöz ragadt. Vágyakkal teli, mégsem álmodozó.

Először is el kell szánnunk magunk valamire. Például, hogy lefogyunk. Egészségesebben fogunk étkezni. Kevesebb húst eszünk. Majd amikor már eléggé ráuntunk, megfogadjuk hogy több húst eszünk.

Rászoktatjuk majd magunkat a gyümölcsevésre. Ehhez beszerzünk egy kisebb, de bőtermő fát, ami idővel 8. emeleti panellakásunk erkélyének dísze, és a felettünk lakó irántunk érzett utálatának fő oka lesz.

Fogadalmat teszünk, hogy a szomszéd idős hölgy macskáját nem lökjük ki többé seprűvel az erkélyéről. Sok dolgot tehetünk majd jövőre másként.

Az év utolsó perceiben az ünneplés közepette gyakran számot vetünk. Eszünkbe jutnak hibáink, és erényeink, jó és rossz emlékek sokasága kavarog bennünk.

Az esetek többségében utólag szomorúan nyugtázzuk, hogy nem sikerült maradéktalanul betartani a tavalyi elszánt és lelkes elhatározásainkat. Általában ezek a mély számvetések, másnap reggelre köddé foszlanak, mikor a fürdőkádban, vagy az ágy mellett ébredünk fel.

Az első fogadalom ilyenkor mindig arról szól: "Többet nem iszom!" Aztán a második gondolatunk még kiegészíti: "..ennyit nem."

Sokféleképp elkezdhetjük az átmenetelt az új évbe. Van valami különös varázsa az évváltásnak, ami magával ragad. Ennek köszönhető, hogy a mindennapos fogadalmainkról, ilyenkor úgy érezzük, több erő van bennük. Hogy amit ma kívánunk magunktól, az elvárássá tud válni. Ez a megújulás, valami újnak a kezdete lehet.  Szeretünk eljátszadozni a gondolattal, hogy a jövőnk ezalatt az egy év alatt megváltozik.

Az újév, a felnőttlét csodavárása. A karácsony már elmúlt érzés. Már tudjuk, hogy a Jézuska nem létezik. Talán akkor tudnánk hinni benne, ha az ajándékdobozból egy bájos hölgy/helyes férfi ugrana a nyakunkba, egy szál ajándékszalaggal a derekán. Ám ezt 16 éves korunktól kezdve várjuk, és sosem jön el. Valahogy ezért múlik el a karácsony szelleme.

Marad az újévvárás. Fogadalmastul, virslistől, pezsgőstől, másnaposságostól.

Mindenki életében van valami, ami igazán fontos számára. Ilyenkor ezt kell kiragadni a sok apró gondolat és vágy közül. Sok mindent megfogadhatunk, de csak azt tudjuk teljesíteni amiért igazán küzdünk.

Javíthatunk az egészségünkön ha akarjuk. Kitalálhatunk új trükköket, hogy a szomszédaink idegeivel játsszunk, vagy elgondolkozhatunk azon, hogy milyen csalival lehetne mégis a karácsonyfa alá csalogatni azt a bájos hölgyet/kiszemelt urat.

Vagy egyszerűen megfoghatjuk a pezsgős poharat, és egymás szemébe nézve jót kívánhatunk a barátainknak.

Forrás: