A dög vagy én? Válassz! 2010-09-06 Huncut Megosztás: Tweet Noha egy kedves háziállat gondoskodásra és alkalmazkodásra tanítja a párokat, olykor bizony elszakad a cérna, és az egyik fél választás elé állíthatja a másikat. Az állatot nevelő párok egy kicsit arra készülnek fel, milyen lesz majd egyszer egy gyermekkel foglalatoskodni. Megtanulnak alkalmazkodni, törődni. Csakhogy az otthon felállított szabályokat és a kettesben töltött időt alaposan felrúghatja, ha a kis kedvenc nem éppen olyan, amilyennek szeretnénk. Előfordulhat, hogy a kutya vagy macska viselkedése teherré válik, az egyik fél netán túl sok időt tölt vele, vagy éppenséggel kiderül, hogy valamelyikük allergiás a szőrre ? mindez a kapcsolatot is veszélybe sodorhatja. Ilyenkor jön a problémás felkiáltás: vagy én, vagy a dög! Az sem kellemes, ha az állat már a páros egyik tagjáé volt, amikor összekerültek, de a kutya vagy a macska szívébe szemmel láthatóan nem sikerül beférkőznie a páros másik tagjának. A kedvenc félni kezd az új emberektől, szituációktól. A félelemből vagy stressz miatt kialakult viselkedésformák akár az udvarlási szakaszban is zavarhatják a hangulatot, de főleg akkor okozhatnak bajt, ha össze is költözik a pár. A háziállat elbújhat, bepiszkíthat a házban, ugathat, nyüszíthet, lármát csinálhat, vagy hiperaktív módon viselkedik. Mit szabad a kedvencnek? Mit tehetünk hát, hogy kivédjük a gondot, illetve megoldjuk az elviselhetetlenné fajult szituációt? Sophia Yin állatorvos és számos, a témával kapcsolatos könyv szerzője azt tanácsolja, igyekezzünk az állatot valamilyen módon kapcsolni a személyhez ? étellel vagy akár játékkal -, aki iránt bizalmatlan. Ezzel megnyugtatjuk, és egy sokkal lazább, kellemesebb viszonyt alakíthatunk ki kettejük között.Gyakori probléma, hogy nem egyeznek a pár tagjai a macska-vagy kutyatartás házi szabályait illetően. Gond lehet, ha egyikük szívesen akár alszik is az állattal, míg másikuk ki nem állhatja, ha az akár csak megérinti a kanapét. Vita alakul ki belőle: engedjük-e fel a bútorokra, be a konyhába a házi kedvencet, hogyan viselkedjen az állat evés, alvás, vagy játék közben, szabad-e hagyni, hogy az ember arcához érjen, vagy ráugráljon, ha örül. Még akkor is gond lehet ebből, ha a partnerek egyetértenek a legtöbb kérdésben, hiszen ennél nehezebb az állatot engedelmessé, szófogadóvá tenni. Különösen akkor van probléma, ha a gazdi korábban nem foglalkozott azzal, hogy a kedvenc megtanuljon alapvető ?illemszabályokat?, reagáljon a kérésekre. Tapasztalatok híján a próbálkozást követő csalódottság egyre nagyobb lehet. Allergia A hatvanas évek óta egyre nagyobb hangsúlyt kap a szőr-allergia az állat-tartás témakörében. Ha valaki erre gyanakszik, érdemes tesztet végeztetni, ugyanis az esetek 20-30 százalékában általában téves a feltételezés. J. Allen Meadows allergia-szakértő és immunológus szerint partnerünk nem lehet allergiás minden kutyára, mivel minden egyes eb csak két vagy három allergént hordoz a húsz lehetséges közül.A macskáknál ellenkezőleg: ugyanazt az allergént hordozza az oroszlán, a tigris, a házimacska. Amennyiben bebizonyosodik, hogy partnerünk valóban allergiás a házi kedvencre, néhány dolgot tehetünk a gond enyhítése érdekében: lecserélhetjük a szőnyegeket kemény felületekre, csökkenthetjük a bútorszövettel bevont felületek számát, vagy teljesen kicserélhetjük azokat. A hálószoba és a fürdő legyen állat-mentes zóna. Az ágyneműt és a függönyöket gyakran tisztítsuk – magas hőfokon mossunk, öblítsünk kétszer, vagy használjunk gőzölős mosó- vagy takarítógépet. Az ágyneműnk legyen sűrű szövésű anyagból. Csak őszintén! Catherine Hastings családterapeuta szerint a párok egyet nem értése a háziállat kapcsán, illetve a tolerancia eltérő foka számos vita forrása lehet. Abban az esetben, ha egyiküké a kedvenc, az illető békítésképpen magára vállalhat minden, az állattal kapcsolatos feladatot, és a kellemetlenségek elhárítását. Nem túl jó taktika, ha azzal sózzuk a másik fejét: ?ha téged ez zavar, takarítsd fel te?. Legyünk mindig őszinték, mondjuk el, mi zavar bennünket, mi frusztrál, legyünk empatikusak a másik észrevételeivel szemben, tartsuk tiszteletben a kérését. Ne fogjuk fel viccnek azt, ami a másikat bosszantja. Tegyünk meg mindent, hogy semmiképp se merüljön a kérdés: akkora ez a probléma, amit már nem bír el a kapcsolat? Csak akkor teszik színessé, vidámmá egy pár életét a kedvencek, ha nem stresszt okoznak és vitát… Forrás:
