Gyerekkori cukorbetegség - Életet menthet a korai felismerés

A 2-es típusú, felnőttkori cukorbetegséggel kapcsolatos edukáció sikeresnek mondható annyiban, hogy kockázati tényezőiről, tüneteiről, de még a kezelés lehetőségeiről is viszonylag tájékozottak vagyunk. Az 1-es típusú, gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatban sokkal rosszabbul állunk.

Hiszen olykor még azt is tisztáznunk kell, csecsemő, gyermek, fiatal is lehet diabéteszes! Tehát a tünetei és a diagnózist követő terápia: élethosszig tartó inzulinpótlás sem ismert széles körben. Pedig az érintett 18 év alattiak száma évről évre növekszik.

Felmerülhet kérdésként, miért segíthetem a gyermekemet a cukorbetegség korai felismerésével, ha „úgyis” inzulinkezelésre szorul, amíg él. Egyrészt, ahogyan arról már volt szó, a tünetek rövid idő alatt komolyabbá válhatnak, akár a kómáig súlyosbodhatnak.

Másrészt, a minél hamarabb elkezdett inzulinpótlás a gyermek még meglévő inzulintermelő sejtjeit védelmezi, így azok hosszabb időn át képesek még valamennyi hormontermelésére. A szakma ezt „mézesheteknek” nevezi, amikor a kívülről adagolt inzulin hatására normalizálódik a vércukorszint. A tartósan magas vércukorszint ugyanis blokkolja a még ép hasnyálmirigysejtek inzulintermelését is, míg a normális támogatja. Így a korábban elkezdett terápia hosszabb időn keresztül biztosíthat kisebb adagú inzulinpótlást, ami nagyban javíthatja a kis páciensek életminőségét.

Tehát minden törekvés, amely a gyermekkori diabétesz korai tüneteinek felismerését támogatja, a súlyos szövődmények megelőzését szolgálja. S ezt nem csupán a józan paraszti ész diktálja, hanem vizsgálatok is alátámasztják. Egy kampány, mely ezt célozta, a számok tanúsága szerint 83 százalékról 12 százalékra csökkentette azoknak a cukorbeteg gyermekeknek az arányát, akik a súlyos anyagcserezavarra utaló, a fent említett komoly tünetekkel kerültek kórházba. Mindez azt is bizonyítja, hogy az ismeretterjesztés, az információk el kell, hogy jussanak a szülőkhöz, pedagógusokhoz, magukhoz a gyermekekhez, végső soron mindannyiunkhoz.

A cukorbetegség megismerése nem csak az érintett gyermeket támogathatja

támogathatja a szülőt, akinek annak elfogadásával kell éppen megküzdenie: gyermeke egy élethosszig tartó betegségben szenved. Ha tudja, „én mindent megtettem, időben léptem”, segítség lehet korábbi életüket elgyászolni, és az újat okosan, lelkiismeret-furdalás nélkül felépíteni.
szintén az érintett szülőt támogathatja, ha környezete tisztában van azzal, hogy nem az ő hibája a gyermeke betegsége. „Ő nem rontott el semmit azzal, hogy engedte túl sok cukrot enni, hogy nem vitte orvoshoz megelőzendő a betegséget…”
támogathatja az érintett gyermek pedagógusát. Tudja, milyen panaszok esetén kell lépnie, a szülőt, iskolaorvost nyomban értesítenie. „Én nem tartok attól, hogy cukorbeteg gyermek járjon az osztályomba, egyszerűen tisztában vagyok azzal, mire kell figyelnem vele kapcsolatban.”
támogathatja a gyermekközösséget. Nem kell egyedül megbirkózniuk félelmekkel, tévhitekkel a betegséggel és cukorbeteg társukkal kapcsolatban. Már gyermekként megtapasztalhatják, hogy egy krónikus betegséggel is lehet teljes életet élni, és hogy az érintett társuk – szinte – „ugyanolyan mint mi”.