Szexuálfóbikus háborúk

A számunkra idegen dolgoktól félünk, elutasítjuk azokat. Miért működne másképpen ez a szexualitás témakörében, melyre örökölt berögződéseink is hatnak?

A prekoncepciók és féligazságok világa

Az ember még nem járt két lábon előítéleteit már magában hordozta. Hiába a fejlődés, kultúra és szociális érzékenység, az eltelt évezredek alatt kialakult és betokosodott sztereotípiáink nem hagytak cserben minket.

Szexuális és érzelmi kapcsolatok normáit, mindig a társadalom akarta diktálni az egyén számára, mindig sikertelenül. A náci Németországban a homofóbia odáig fajult, hogy a "leleplezett" homoszexuálisokat koncentrációs táborban, ivartalanították és pusztították el.

Valójában ez is csak egy brutális és kegyetlen próbálkozás volt. A genetika napjainkra feltárta, hogy a nemek iránti vonzalmunk, az esetek döntő többségében génjeink kódolása során dől el. Ráadásul ez teljesen független a családunk korábbi generációiban tapasztalt szexuális orientációitól.

Az imént elmondottak alapján azt hihetnénk, hogy a heteroszexuálisok előjoga az előítéletesség. Nagyod téved azonban, aki így hiszi. Az ember, csak ember – bármely nemhez (nemekhez) vonzódik is. A homo- és biszexuálisok ugyanolyan sztereotípikus gondolkodásra képesek, akár a heterok.

Homofóbia, bifóbia, heterofóbia. Mit is jelentenek? Hangzásukkal ellentétben, ezek nem valódi szexuális fóbiák, sokkal inkább a mienktől eltérő szexuális beállítottsággal rendelkező emberekkel kapcsolatos (szinte kóros elmeállapotot tükröző) előítéleteink elnevezései.

Egy meleg-hidegháború

Bátran állíthatjuk, hogy (verbális és demonstratív) háború zajlik a szexidentitások között. A felek saját, soha nem ellenőrizhető statisztikákat tartanak pajzsként maguk elé és dárdaként dobálják a másikra prekoncepcióikat. Ezek a sztereotip dárdák, mint minden előgyártott gondolat olyan tulajdonságokkal ruházzák fel és támadják a barikád másik oldalán lévőket, amelyek egyáltalán nem, vagy csak egy kisebbségükre jellemzőek.

A homofóbok, gyakran hangoztatják a hetero létet, mint magától értetődő és természetes szexualitást. Gondolkodásukban ennek ellenpólusként a homoszexualitás, mint deviancia és betegség jelenik meg.

Úgy gondolják, a melegek (deviáns és beteges) normái teszik alkalmatlanná őket a "normális" társadalmi életvitelre, és a hagyományosan nemi szerepekhez kötött viselkedési formák elsajátítására. Ezért tartják családi életre és gyermeknevelésre alkalmatlannak a homoszexuálisokat. Néhány homofób szenvtelenül mossa össze a homoszexuálisokat a pedofilokkal. S szinte az egész meleg társadalmat pederasztiával vádolja.

Az imént felsorolt tényezők csak kis szeletét képezik a homofób vádaknak.

A társadalom ellenséges attitűdje és neveltetése okán, igen sok homoszexuális sajátjává teszi és elfogadja a társadalmi előítéleteket. Lassan önmaga is homofóbbá válik, aki képtelen elfogadni saját szexuális irányultságát. Ők az ego-disztonikus homoszexuálisok. Körükben gyakori a pszichoszomatikus megbetegedés és az öngyilkosság. Sokszor közülük kerülnek ki a homoszexuálisok jogainak csorbításáért küzdő legelkötelezettebb harcosok.

A heterofóbok, többnyire melegek, kisebb számban biszexuálisok. A heteroszexuálisok ellen irányuló nyílt megkülönböztetés sokkal ritkábban tapasztalható, mint a bi- és homoszexuálisokkal szemben. Azonban a bi- és meleg közösségek a heteroszexuálisokat tipikus elnyomóként, jogaik csorbítójaként és közösségeikben kívülállóként kezelik. Ez szintén megkülönböztetésként, szexizmusként értékelhető.

A bifóbok lehetnek heteroszexuálisok, és homoszexuálisok egyaránt (miként a biszexuálisok homofóbok, vagy heterofóbok). A biszexuálisokat tépázó sztereotípiák között szerepel, a szexuális partner gyakori váltogatása (promiszkuitás), a poligám és a kicsapongó életmód vádja.

Mind a homoszexuális és heteroszexuális bifóbok úgy gondolják, hogy szexuális úton terjedő betegségeket terjesztenek közösségeikben. Úgy vélik, hogy a biszexuális személy bárkivel hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni, az érzelmek teljes hiánya nélkül. A legtöbb homoszexuális önáltatásnak, nem létező szexualitásnak tartja a biszexuális orientációt. Véleményük szerint a biszexualitás egyenlő a valódi identitás leplezésével, mely szégyenteljes a homoszexuálisokra nézve.

Ha végigtekintünk az imént felsorolt fóbikus vádakon, jól kitűnik mennyire hasonlóak is vagyunk mi emberek, legalábbis a kollektív előítéletek terén.

Homoszexuálisok, biszexuálisok, heteroszexuálisok egyaránt meg kell értsék, szexuális életünk magánügy, így abba beleszólása partnerünkön (partnereinken) kívül senkinek sem lehet. (Sietve teszem hozzá, ez csak addig igaz, míg megnyilvánulásaink és tetteink mások valós kárára nem válnak.)

Kénytelenek leszünk rádöbbenni, hogy képtelenek vagyunk változtatni mások szexuális orientációján. Az élhető élet felé vezető egyetlen út a kulturált viselkedés és kölcsönös elfogadás, mindegyik fél részéről.

Forrás: