Mit (t)eszünk az egészségünkért? 2010-02-08 Diéta Megosztás: Tweet Az emberek nem mindig tudják, hogy mely termékek, készítmények szolgálják ténylegesen az egészségüket. A lakosság több mint fele, saját állítása szerint normálisan étkezik, hiszen úgy véli, szervezetébe automatikusan bekerülnek az alapvető tápanyagok. Egyharmaduk pedig alapjában véve olyasmit eszik, ami ízlik, még akkor is, ha az vélhetően kevésbé egészséges. Felmérések eredményei szerint, szinte minden társadalmi csoportra egyformán jellemző, hogy többet szeretne tudni arról, mit tehet a saját egészsége megőrzése érdekében. A GfK Hungária és a TÁRKI közös fogyasztói szegmentációs modelljét alapul véve, a GfK megvizsgálta a lakosság egészségvásárlási szokásait, valamint az egészségtudatos élethez, táplálkozáshoz való viszonyát. (A 2008 végén bemutatott modell – a korábbiaktól eltérően -, a tényleges fogyasztói szokások alapján tipizálja a magyar lakosságot.) A kutatók által korábban azonosított 8 jellegzetes fogyasztói csoport – egyéb tényezők mellett – markáns különbséget mutat az egészséghez kapcsolódó szemléletmód, az egészségtudatos táplálkozás, valamint az egészségvásárlás tekintetében. A teljes lakosság több mint fele, teljesen ,,normálisan" étkezik, mert úgy gondolja, hogy szervezetébe automatikusan bekerül mindaz, ami szükséges. Egyharmaduk zömmel olyasmit eszik, ami ízlik, még akkor is, ha a finom falatok vélhetően kevésbé egészségesek. Csupán a maradék egytized figyel oda arra, hogy gondosan válassza meg ételeit. A csoportokat vizsgálva megállapítható, hogy a ,,felső plusz" és ,,felső klasszik" réteg tagjainak étkezéssel kapcsolatos attitűdje tér el leginkább az átlagostól. A társadalom 4 százalékát alkotó ,,felső plusz" réteg egynegyede egészségtudatos, s közel 50 százalékuk viszont inkább olyan ételt választ, ami nem feltétlenül egészséges. A társadalom 2 százalékát kitevő ,,felső klasszik" csoportban a legmagasabb az egészségtudatosak aránya (33%), s ezzel párhuzamosan itt a legalacsonyabb a kevésbé egészséges ételeket fogyasztók száma. A ,,szegény nyugdíjasok" (25%) kétharmada bevallása szerint, teljesen ,,normálisan" étkezik, azaz nem mérlegel, hogy az elfogyasztott étel egészséges-e vagy sem. ,,A magyar lakosság nagyobbik része továbbra is önpusztító életmódot folytat, rendszeresen dohányzik, a hagyományos magyar konyha szerint étkezik, rendszeresen iszik alkoholt, és alig mozog. Ezen adatok tükrében nem meglepő az európai átlagnál jóval alacsonyabb átlagos élettartam." – fogalmazott dr. Lantos Zoltán, a GfK LHS Healthcare divízióvezetője. A lakosság kisebb, egészségtudatosabb része azonban, nem csak az ételek gondos megválasztására figyel oda, hanem az élelmiszerek megvásárlása során azok összetevőit is rendszeresen ellenőrzi. A legfontosabb szempontok a megkérdezettek szerint: a termék mesterséges színezék és ízesítőanyag nélküli, illetve tartósítószer-mentes legyen. E három tényező kiemelten fontos a ,,felső plusz", és a ,,felső klasszik" rétegek számára, de emellett az sem elhanyagolható, hogy az áru alacsony zsír-, szénhidrát- és kalóriatartalmú legyen. A társadalom 14 százalékát alkotó ,,befutott értelmiségiek" csoportja, az élelmiszervásárlás során szintén az átlagosnál nagyobb súllyal veszi figyelembe a fenti tényezőket. Az életmóddal, a táplálkozással összefüggésben különösen fontos a testsúly és a sportolás kérdése is. A kutatásból kiderül, hogy a lakosság felének ismeretségi körében, gyakran, vagy néha szóba kerülnek a testsúlyproblémák (pl. elhízás, túlzott soványság). A ,,felső plusz" rétegben ez az arány 60 százalék, a ,,felső klasszik" csoportban mintegy 70 százalék. Legritkábban a társadalom 7 százalékát alkotó ,,városi alsóközép", és a társadalom legalján elhelyezkedő, 18 százalékot kitevő ,,underclass" tagjai beszélnek ilyen természetű problémáról. A kívánt testsúly elérésére, vagy megtartására, a ,,felső klasszik" és a ,,befutott értelmiségiek" közül figyelnek oda legtöbben: fontos számukra, hogy mindig a céljuknak megfelelő ételeket fogyasszák. A ,,befutott értelmiségiek", és a 17 százalékot alkotó ,hedonista fiatalok" egyötöde rendszeresen, 40 százalékuk pedig alkalmanként sportol. Ez az arány, kedvezőnek mondható, hiszen a lakosság egészében, a soha nem sportolók aránya közel 60 százalék, a társadalom alsóbb rétegeiben pedig még ennél is magasabb. A kutatás arra is rámutat, hogy a lakosság többet szeretne tudni arról, mit tehet a saját egészsége érdekében. Szinte mindegyik társadalmi csoport úgy véli, nem elégséges az egészségmegőrzéssel kapcsolatban rendelkezésükre álló információ. A termékválaszték sokszínűsége, az élelmiszerbotrányok, az esetenként nem megfelelő tájékoztatás bizonytalanságot okoz. Az emberek nem mindig tudják, hogy mely termékek, készítmények szolgálják ténylegesen az egészségüket. A ,,felső plusz" és a ,,befutott értelmiségi" réteg a kutatási eredmények tanúsága szerint, az átlagosnál többet tesz egészsége érdekében, mint egy évvel korábban, s ők nagyobb mértékben egyetértettek azzal is, hogy ma többet érdemes költeni az egészségre, mint egy esztendővel ezelőtt. A ,,városi alsóközép" értett egyet leginkább azzal, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben jobban odafigyel az egészségmegőrzésre. Ez persze esetükben nem feltétlenül jelenti azt, hogy többet is költenének erre a célra, akár sporttevékenység formájában. Forrás:
