Ezek a legjobb, ősszel szedhető gombák

Itt az ősz, kezdődik a gombaszezon. Bemutatjuk a legnépszerűbb ehető, mérgező, összetéveszthető gombákat képekkel is.

Legnépszerűbb ősszel gyűjthető ehető gombák

 

1. Ízletes vargánya – ehető gomba

A köznyelvben sokszor csak tinóra, vagy tinóru néven emlegetik ezt az ízletes gombát. Az elnevezések nem állnak távol a valóságtól, ugyanis az ízletes vargánya a tinórufélék családjába tartozó gombafaj. Leggyakoribb előfordulási helye a tölgyes, gyertyános és szelídgesztenyés erdők, de bármilyen erdőben rábukkanhatunk. Az ízletes vargánya az egyik legkiadósabb és az egyik legnagyobbra növő ehető gombafajunk. Kalapjának átmérője elérheti a 25 cm-t is és akár 15 cm magasra is megnőhet. Kalapja zsírosan fénylő, gesztenyebarna színű, kalapjának alsó fele pedig zöldessárga színű. Tönkje vörösesbarna színű, enyhén csíkozott. Húsának színe nyomásra sem változik. Elsősorban gombapörköltnek ideális.

 
 
izletes_varganya

 

A „civilizációs betegségek”- arteriosklerose (érelmeszesedés), diabétesz, szív- és keringési problémák, metabolic syndrome (anyagcsere zavar), de a rák, depresszió, allergia, az emésztési- és légúti betegségek, a demencia és az Alzheimer esetében is azt látjuk, hogy sikerrel felhasználható a gyógygomba.

Depresszió, allergia, diabétesz, szívproblémák- kezelése ázsiai gyógyító gombákkal

2. Ízletes rizike – ehető gomba

Közepes termetű, rendszerint erdeifenyők körül, ősszel tenyésző gomba, ezért erdőaljagomba néven is ismerik. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű, közepe bemélyedő, majd szétterül. Színében egyaránt megtalálható a zöld és a narancssárga. Jellemző átmérője 4–12 cm. Lemezei sűrűn állók, élénk narancsvörös színűek, törékenyek, nyomásra megzöldülnek. Tönkje rövid zömök, színe a kalapéval megegyező. Húsa szintén narancssárga, megtörve tejnedvet enged, amely a levegővel érintkezve megzöldül.

 

izletes_rizike

 

 

3. Fenyőpereszke – ehető gomba

Jóízü, őszi gombafaj, főleg fenyőerdőben, ősszel terem. Kalapja 2–10 cm átmérőjű fiatalon kúpos, később laposabb, de közepén kissé csúcsos, szürke, szálas, nemezes tapintású, ritkán sötétebb apró pikkelyek borítják. Lemezei közepesen sűrűn állók, a tönk irányában felfelé íveltek, fehéres-szürkék. Tönkje rövid, 3–10 cm hosszú, színe a kalaphoz hasonló, néha szálasan csíkozott. Mélyen ül az avarban. Ősszetéveszthető a mérgező párducpereszkével és susulykákkal.

 

fenyopereszke

 

4-5. Lila pereszke és a lilatönkű pereszke – ehető gombák

Ősszel, és még a tél elején is megtalálható mindkét faj az erdők napfényes részein, de kertekben és útszéleken is előfordul. Egész Európában elterjedt gyakori faj. Nyersen nem ehető, sőt így még enyhe mérgezést is okozhat. A lila pereszke piacokon árusítható, vidéki városok piacán gyakori, őszi gomba.

 

lilapereszke

 

6. Nagy őzlábgomba – ehető gomba

A nagy őzlábgomba (2012-ben az év gombája) lomb- és fenyőerdőben is egyaránt megterem, de leginkább füves, ligetes, ritkás erdőkben, akácosban, bokros helyeken és erdőszéleken lelhetünk rá erre a fajra. A tönkje akár 40 cm magasra is nőhet, megnyúlt, lefelé fokozatosan vastagodó. A kalapja fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő. Átmérője elérheti a 30 cm-t is. Kalapjára jellemző, hogy a fiatalon összefüggő, sötétbarna bőre növekedés közben fokozatosan megrepedezik, pikkelyszerűvé válik. Húsa puha, fehér színű, színtartó. Leginkább rántott gombaként fogyasztják sokan.

 

macrolepiota-procera-4125304_640

 


7. Ízletes tőkegomba – ehető gomba

Az ízletes tőkegomba széles körben elterjedt. Jóformán bármelyik erdőben megtalálható, kivétel a csapadékban szegényebb vidékek erdei. Leginkább a síkvidékek és a középhegységek bükkelegyes erdőségeiben a lomblevelű fákat kedveli. Áprilistól novemberig terem, fatörzseken és elhalt tönkökön többnyire csoportosan nő. A gomba kalapja 4-5 cm, a kalapot borító bőr sima, nyirkos tapintású. Csapadékos időben a kalap színe piszkos-sárgásbarna, fahéjszínű, szárazon halványabb barna színű. A tönk hosszúsága a 10 cm-t is elérheti. Átmérőjét tekintve vékony, gallért is visel.

 

izletes_tokegomba

 

 

8. Ördögszekér laskagomba – ehető gomba

Az ördögszekér-laskagomba nemzetségének az egyik legnagyobb faja, úgy is nevezik, hogy a laskagombák királya. A tönkje vastag, húsos és fehér színű vagy piszkos fehér. A kalapja azonban kicsi és barna; a fiatal példány esetében világos sárgásbarna. Termesztéskor a lágy szárú növények hiányában, növényi hulladékon is lehet nevelni, akár otthonunkban is. Nyersen alig van íze, azonban elkészítve umami ízű és kagylószerű állagú. A világ számos részén közkedvelt táplálék.

 

ordogszeker_laskagomba

 

 

9. Szemcsésnyelű fenyőtinórú – ehető gomba

Mindenféle fenyőfaj alatt terem, gyakori, közönséges, gyakran tömeges, nyártól késő őszig előfordul. A sárgásbarna, vörösesbarna kalapja nyálkás, ragadós, könnyen lehúzható róla a kalapbőr. Tönkje nem hasas. A tönk felső részén és a fiatal termőrétegen apró, gyöngyszerű tejcseppek jelenhetnek meg. Pórusai előbb világossárgák, aztán zöldesek. A termőréteg igen könnyen leválasztható a kalap húsáról. Kitűnő rántva, pörköltnek, paprikásnak, tojásos gombának.

 

fenyotinuro

 

 

10. Késői laskagomba – ehető gomba

Lombhullató fákhoz kapcsolódik a késői laskagomba, csoportosan, egymás fölött kagyló alakban helyezkednek el a fatörzsön. Kalapja 5–15 cm átmérőjű, krémszínű, szürkéslila, kagyló alakú. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. A lemezek fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.

 

kesei_laskagomba

 

 

10+ gyakori mérgező gomba ősszel

1. Sárga kénvirággomba – mérgező gomba

 

kngomba

 

Kis termetű, telepekben terem, korhadó fatönkökön, vagy gyökereken élősködik. Lomb- és fenyőerdőkben egyaránt előfordul, szívós gomba, a legnagyobb szárazságban is előjön. Kalapja fiatalon kénsárga, majd rozsdasárga lesz, közepén vörös színnel. Leggyakrabban púpos, az idősebb példányoké azonban szétterül laposra. A fiatal gomba kalapjainak szélét pókhálószerű fátyol köti össze a tönkkel. Jellemző átmérője 4–6 cm. Ránézésre néhány fatönkön növő, ehető gombával lehet esetleg összetéveszteni, de ha alaposan szemügyre vesszük ezektől  megkülönbözteti jellegzetes kellemetlen kénszaga. Elfogyasztva az emésztőrendszer megbetegedését okozza (hányást és hasmenést).

2. Gyilkos galóca – mérgező gomba

 

gyilkosgaloca

 

A gomba kalapja 4‑15 cm átmérőjű, leggyakrabban sárgászöld, olaj- vagy barnászöld színű, de esetenként – főleg esős időszakban – lehet halványabb, szürkés is. A lemezek sűrűn állnak, a tönknél szabadon állók, esetleg nagyon gyengén tönkhöz nőttek. Vastagságuk 6‑9 mm, nem egyforma hosszúak. Színük fehér vagy krémszínű, oldalnézetben enyhe sárgás-zöldes árnyalattal. Sohasem lehetnek vörösesek vagy barnásak, és megsérülve sem színeződnek el.

A tönk bázisa gumós és fehér színű, bőrszerűen elálló, igen lágy bocskor található rajta, ami gyakran a talajba mélyed; a gomba felszedésekor esetleg a talajban vagy az avarban maradhat! – A tönk felső részén lévő gallér fehéres színű, akár 3 cm széles is lehet. Hártyaszerűen lelóg, felső oldala enyhén bordázott; alja gyakran sötétebb, néha a kalaphoz hasonló színű. Gyakran tévesztik össze a gyilkos galócát és a zöld színű, ehető galambgombafajokat (Russula), ezeknek azonban soha nincsen sem gallérjuk, sem bocskoruk. A csiperkék (Agaricus) ugyan rendelkeznek gallérral, viszont tönkjük tövén soha nincsenek burokmaradványok, lemezeik pedig már fiatal korban is rózsaszínű, kifejlett példányokon barna.

3. Szappanszagú pereszke – mérgező gomba

 

szappanszagupereszke

 

A szappanszagú pereszke kalapjának átmérője 4–10 cm, alakja kezdetben domború majd ellaposodik, néha középen púpos marad. Széle sokáig begöngyölt marad, majd lebenyessé válik. Színe nagyon változatos, feketés, szürkés, olívsárgás, zöldes, sőt még fehéres is lehet; idővel vörösödhet. Elfogyasztva rosszullétet, hányást okoz. A nyers gombában vörösvértesteket feloldó méreganyag (hemolizin) van.

4. Begöngyöltszélű cölöpgomba – mérgező gomba

 

begongyoltszelucolopgomba

 

Kalapja barnás, kisebb-nagyobb foltokkal, kezdetben domború, majd lapos lesz, széle begöngyölt. Nedves időben síkos, Jellemző átmérője 5–12 cm. Lemezei sárgák, esetleg barnás árnyalatúak, nyomásra vörösbarnára színeződnek, sűrűn állók. Tönkje rövid, kemény, színe világosabb a kalapénál. Jellemző magassága 4–6 cm. A gomba szaga a friss gyümölcsre emlékeztet. Nyers fogyasztása esetén bélrendszeri problémákat okoz, de később felismerték hogy gyakori esetben okoz autoimmun hemolízist még azoknál is, akik évek óta fogyasztják azt egyéb káros hatás nélkül. A gombában levő antigén ráveszi az immunrendszert a vörösvérsejtek megtámadására.

5. Retekszagú kígyógomba – mérgező gomba

 

retekszagukigyogomba

 

A retekszagú kígyógomba kalapja többnyire 2–4 cm átmérőjű, ritkán megnőhet akár 7 cm-es re is. Alakja kúposan domború, de idővel ellaposodik. Színe szárazon leggyakrabban halvány rózsáslilás, nedvesen sötétlilás, de lehet fehéres, szürkésibolya, kékesszürkés vagy egészen kifakuló is.A fiatal lilás példányok hasonlíthatnak az ehető lila pereszkéhez, de a kígyógomba egyértelműen kisebb, vékonyabb, törékenyebb. Mérgező gomba. Fogyasztása emésztőszervi panaszokkal és érzékcsalódásokkal jár.

7. Viaszfehér tölcsérgomba – mérgező gomba

 

viaszfehertolcsergomba

 

A viaszfehér tölcsérgomba kalapja 3–12 cm átmérőjű, alakja kezdetben kissé púposan domború, majd laposan kiterül, közepén kisebb-nagyobb bemélyedéssel. Széle sokszor hullámos, karéjos. Színe fehér, fehéres, krémszínű vagy szürkésfehér; nedvesen vízfoltos. Felülete viaszosan fénylő. Összetéveszthető az ehető szürke tölcsérgombával, fehér tölcsérgombával, elefántcsont csigagombával, májusi pereszkével, kajsza lisztgombával és zöld ánizsgombával is.

8. Mezei tölcsérgomba – mérgező gomba

 

mezeitolcsergomba

 

A mezei tölcsérgomba kalapjának átmérője 1–7 cm, alakja fiatalon domború, majd kiterül és középen benyomottá válik. Széle gyakran hullámos, sokáig begöngyölt marad.Összetéveszthető az ehető márványos pereszkével, mezei szegfűgombával és ördögszekér-laskagombával; ezenkívül hasonlít több mérgező, kis termetű fehér tölcsérgombára is.

9. Légyölő galóca – mérgező gomba

 

legyolo_galoca

 

A légyölő galóca nagy, színes, feltűnő gomba. A termőtest kezdetben kerek vagy tojásdad és fehér színű teljes burok borítja; ilyenkor többnyire még a talajban található. Fejlődése során a burok szétszakad; maradványai a kalapon sűrű, apró, fehér, piramisszerű pöttyök formájában találhatóak meg, amelyek könnyen letörölhetőek vagy idős korra lekophatnak. A kalap átmérője kifejletten eléri 8-18 (20) cm-t.

A légyölő galóca mérgező. Toxinjai, az iboténsav és a muszcimol az idegrendszerre hatnak: a hányinger, álmosság, verejtékezés, nyálzás, a vérnyomás leesése mellett hallucinációkat, eufóriát is képesek okozni. A mérgezés, különösen orvosi kezelés mellett nagyon ritkán halálos.

10. Citromgalóca – mérgező, de hőkezelés után ehető

 

citromgaloca

 

A citromgalóca kalapjának átmérője 3–10 cm. A fiatal gomba kalapja domború, de idővel kilaposodik. Színe halvány citromsárga, esetleg fehér. Felülete lehet a burokmaradványoktól krémszínűen foltos, de sima is. Széle nem bordázott, rajta csipkeszerű burokmaradványok lehetnek. A kalap bőre lehúzható, fénylő, nedvesen kissé tapadós. Húsa puha, vizenyős, színe fehéres. Szaga a csírázó burgonyához hasonlít.

A citromgalóca elvileg ehető, igaz méreganyagokat tartalmaz, de a hallucinogén bufotenin sütés-főzés hatására lebomlik, a galócák mérgező hatásáért leginkább felelős alfa-amanitin pedig nagyon kis mennyiségben található benne. Könnyen összetéveszthető a gyilkos galócával ezért gyűjtése, fogyasztása nem ajánlott.

Még több mérgező gomba

  • karbolszagú csiperke,
  • fenyves sisakgomba,
  • retekszagú fakógomba,
  • rőt áltrifla,
  • susulykák

Fotok:edenkert.hu

 

Forrás: edenkert.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.