Csapdák a diétás és diabetikus élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatban 2022-03-25 Blog, Diéta Megosztás: Tweet Roskadoznak a polcok a szupermarketben a diétás, diabetikus, szénhidrátcsökkentett élelmiszerektől, azonban sajnos nagyon oda kell figyelnünk… Ugyanis biztosan nem akarunk olyan élelmiszereket betenni a kosarunkba, amik nem hogy jót nem tesznek, de néha inkább még ártanak is nekünk. Nézzük, hogy mik a leggyakoribb csapdák! 1. Hozzáadott cukor nélkül Az egyik leggyakrabban használt csapda, ha valamire ráírják, hogy „hozzáadott cukor nélkül”. Ilyenkor általában azt gondoljuk, hogy ez a termék jó, mert nem tartalmaz cukrot. Sajnos azonban az ördög a részletekben rejlik! Attól, hogy valami hozzáadott cukor nélkül készül, még ugyanúgy tartalmazhat cukrot, gyors felszívódású szénhidrátokat, és ráadásul mindezt akár még nagy mennyiségben is! Például léteznek gabonaszeletek hozzáadott cukor nélkül, teljes kiőrlésű gabonákból készítve, de mondjuk aszalt gyümölcsökkel. Elsőre milyen jól hangzik, igaz? Két probléma van vele: a gabonák miatt ugyanúgy rengeteg szénhidrátot tartalmaznak, általában szinte ugyanannyit, mint a normál, cukros verziók, nagyjából 60 valahány grammot 100 grammonként. Ami sok, nagyon sok. Másrészt a gyümölcsből ugyanúgy van bennük cukor. Ezek a természetesen előforduló cukrok, és igazából teljesen mindegy, hogy a gyümölcsben van benne a cukor, vagy utólag teszik bele a termékbe, a cukor az cukor, ami villámgyorsan megdobja a vércukorszintet. fotó:flickr.com 2. Teljes kiőrlésű A második legnagyobb csapda a „teljes kiőrlésű” mítosz. Diabetológusok, dietetikusok szokták azt tanácsolni, hogy együnk teljes kiőrlésű pékárukat, mert azok lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak. Sajnos, ami a tankönyvben úgy van, az a valóságban nem. Számtalan cukorbeteg és inzulinrezisztens társam tapasztalja rendszeresen a gyakorlatban, hogy a teljes kiőrlésű lisztekből készült tészták, pékáruk szinte ugyanolyan mértékben képesek megdobni a vércukorszintet, mintha sima fehér lisztből készültek volna. Nagyon jó a teljes kiőrlésű termékekben, hogy van bennük rost meg vitamin, de a szénhidrát-felszívódás sebességének szempontjából nincs különbség a teljes kiőrlésű és a fehér lisztes dolgok között. Foto:123rf.com Sokkal inkább a szénhidrátcsökkentettség lehet fontos szempont tészták, lisztek és pékáruk esetében, hogy ha már ilyet fogyasztunk, akkor legalább a szénhidrátbevitelünk legyen alacsonyabb. 3. Rossz édesítőszerek Attól, hogy valami édesítőszerrel készül cukor helyett, nem biztos, hogy jó. Meg kell nézni, hogy pontosan milyen édesítőszereket használtak az adott élelmiszerben. Az első és legfontosabb dolog, hogy csakis kalóriamentes édesítőszerrel készült élelmiszert fogyasszunk. Ilyen lehet az eritrit a cukoralkoholok közül, vagy a stevia, vagy pedig az olyan mesterséges édesítőszerek, mint páldául a nátrium-ciklamát, aszpartám, aceszulfám-K. Nem kell tőlük megijedni, ezeket régóta használják üdítőkben és mindenféle édesítőszer-készítményekben: ha az egészségügyi határérték alatt fogyasztja őket az ember, nem lesz baja. Fotó: 123rf.com Vannak olyan édesítőszerek, amikkel óvatosan kell bánni, ilyen például a maltitol. Ez is egy cukoralkohol, mint az eritrit, de ezt valamilyen mértékben bontani tudják a bélben lévő baktériumok, és meg tudja emelni a vércukorszintet. Mediterrán diéta az öregedés ellen A xilitet vagy nyírfacukrot gyakran használják, mert azt gondolják róla az emberek, hogy ez bio, ami bio, az pedig egészséges. Igazából a nyírfacukor semmivel sem inkább bio, mint az asztali cukor, és ami rossz benne, hogy van szénhidráttartalma, egészen pontosan fele a cukorénak, tehát emeli a vércukorszintet. A méz meg a barna cukor hasonló kategória: attól, hogy biónak tűnik, pont ugyanannyi szénhidrát van benne, mint az asztali cukorban. Vicces tény, hogy a barna cukor gyakorlatilag melaszozott asztali cukor, a jellegzetes barna színét a melasztól kapja, ami vagy a cukorgyártás során marad benne, vagy pedig utólag keverik hozzá a már kész fehér kristálycukorhoz. Vannak olyan édesítőszerek, amik ugyan kalóriamentesek, de kifejezetten károsak lehetnek. A fruktóz például csak a májban tud átalakulni glükózzá és zsírrá, a testi sejtek nem tudják felvenni, így zsírmájat okozhat nagy mennyiségben fogyasztva. 4. Zsírdömping Sokszor a szénhidrátcsökkentett élelmiszerekben a szénhidrát pótlására zsírokat használnak, ezáltal az élelmiszer tápanyag-összetételét megnézve sok zsírt találunk benne. Ez nem baj abból a szempontból, hogy kevésbé emeli a vércukorszintet az adott élelmiszer, viszont nagyon meg fogja dobni a kalóriabevitelt, mivel a zsírban kétszer annyi kalória van, mint a szénhidrátban vagy a fehérjében, és emiatt akár hízhatunk is végeredményben. 5. Sok mesterséges anyag Szerintem érdemes odafigyelni az egyéb mesterséges anyagok jelenlétére egy adott élelmiszerben. A mindenféle adalékanyagok, állományjavítók nem feltétlenül hatnak a szénhidrát-anyagcserére, de szükségünk sincsen rájuk biológiai szempontból. Ezek azért kerülnek bele az élelmiszerekbe, hogy szebbek, tartósabbak, ízletesebbek, gusztusosabbak legyenek, amivel nincsen semmi baj, de én, ha tehetem, igyekszem kerülni azokat az élelmiszereket, amiben túl sok ilyen van, hiszen nincsen rájuk szükségem. Foto:pixabay.com Mit ellenőrizzen? Ha diétás, diabetikus terméket vásárol, a következőket ellenőrizze: Van-e a termékben cukor? Ne legyen. Mennyi a szénhidráttartalma? Minél kevesebb legyen. Milyen édesítőszereket használnak benne? Kalóriamentes édesítőszerek legyenek, azaz eritrit, stevia, aszpartám, aceszulfám-K, nátrium-ciklamát. Annak ne dőljön be, ha valamire ráírják, hogy hozzáadott cukor nélkül készült vagy teljes kiőrlésű, mert ezek teljesen mellékesek a lényeg szempontjából (alacsony szénhidráttartalom és lassú felszívódású szénhidrátok). Forrás: http://gyorgytea.hu/
