A demens betegek étkezése

Mindnyájunk számára elengedhetetlen az egészséges táplálkozás. A családdal, barátokkal történő közös étkezés rendszert visz a napba, és úgy az étel is jobban ízlik.

Ezzel szemben a demens betegnél az étkezés frusztráció és stressz forrása lehet. Gondviselőként oda kell figyelnünk, hogy a beteg kiegyensúlyozottan táplálkozzon, elég folyadékot fogyasszon, ugyanakkor azonban a táplálkozás kellemes időtöltés legyen a számára.

Az étkezési szokások változnak az élet során. Ha megfigyeljük a beteg étkezési szokásait, könnyebben felismerhetjük a változásokat, pl. ha nem akar enni. Az alábbi információk segíthetnek abban, hogy élvezetes legyen a táplálkozás.

A beteggel kapcsolatban a következő dolgokról bizonyosodjunk meg:

• Vannak-e sebek a szájában? Nem szárad-e a szája? Megfelelő a fogpótlása, nem kopottak vagy hiányosak a fogai?
• Szed-e olyan gyógyszert, ami rontja az étvágyát?
• Kialakult-e olyan betegség, amely rontja az étvágyát (pl. szívbetegség, cukorbetegség, szorulás vagy depresszió)?
• Van-e esetleg valamilyen fertőzése?
• Meg tudja-e különböztetni az ételt a tányértól vagy az asztaltól?
• Tudatosul-e a betegben, hogy az ételt meg kell ennie?
• Tudja-e, hogyan kell használni az evőeszközöket, fűszereket, vagy problémát okoz a használatuk?
• Nem ideges vagy nyugtalan?
• Összezavarodik étkezés közben vagy utána?
• Azért nem akarja megenni az ételt, mert nem érzi jól az ízeket, illatokat?

A körülményekkel kapcsolatban a következő kérdéseket tegyük fel:

• Nem túl zajos a környezet? Nincs túl sok ember vagy zavaró tényező a közelben?
• Nem túlzsúfolt az asztal?
• A megvilágítás megfelelő?
• Nem érzi úgy a beteg, hogy siettetik, vagy hogy a többiek türelmetlenek?

Fotó: 123rf.com

Mit tegyünk, ha a beteg kevesebbet eszik?

A demens beteg étvágytalanság vagy táplálkozási nehézségek miatt fogyhat. Próbáljuk ki az alábbi javaslatokat, ha a beteg fogyni kezd. Kérjük ki orvos, vagy dietetikus véleményét. Akár megtaláljuk a probléma tényleges okát, akár nem, a következő tanácsok segítségével könnyebbé, élvezhetőbbé válik az étkezés.

Környezet

• Minimalizáljuk a zavaró tényezőket.
• Biztosítsunk nyugodt környezetet, ne siettessük a beteget.
• Csökkentsük a zajt, kerüljük a hirtelen mozdulatokat.
• Biztosítsunk megfelelő megvilágítást.
• Biztosítsuk az étel megfelelő hőmérsékletét.
• Akkorra tegyük az étkezést, amikor a beteg nyugodt és éber.
• Étkezzünk együtt.
• Ne felejtsük el, hogy nem biztos, hogy a beteg emlékszik arra, mikor evett utoljára.

Az asztal

• Csak a legszükségesebb evőeszközök, edények legyenek az asztalon. Egyszerre egyfajta ételt tegyünk a beteg elé.
• Kerüljük az éles késeket.
• Jól különüljön el az asztal és a tányér színe, és ne legyenek feltűnő mintájúak, mert az összezavarhatja a beteget.
• Könnyen megfogható evőeszközöket és edényeket válasszunk.
• Győződjünk meg arról, hogy a tányér biztosan áll az asztalon. Tegyünk csúszásgátló alátétet vagy vizes ruhát az edények alá.

Az étel

• Amennyire lehet, vonjuk be a beteget az étel elkészítésébe.
• Készítsünk olyan ételeket, amelyek kézbe fogva evőeszköz nélkül megehetők, de ugyanolyan ízűek és tápanyagtartalmúak, mint a hagyományos ételek.
• Tápanyagdús élelmiszereket válasszunk, amelyek megihatók bögréből vagy pohárból. A betegek általában a betegség egészen késői fázisig képesek megfogni a bögrét, és tudnak abból inni.
• A folyékony tápszerek akár egy egész étkezést is helyettesíthetnek. Konzultáljunk ezekről a kezelőorvossal.
• Ne napi három nagy étkezést ütemezzünk be, hanem több kisebbet.
• Színes ételeket válasszunk, mert az könnyen elválik a tányértól.
• A kedvenc ételeit adjuk a betegnek. A finom, gusztusos ételek szép emlékeket idézhetnek.
• Ha a rágás problémát okoz, pépesítsük az ételeket, vagy vágjuk könnyebben ehető falatokra. Puha ételeket válasszunk, pl. tojást, sajtot, és kerüljük az olyan kemény ételeket, mint a magvak vagy a nyers sárgarépa.
• Ha fennáll a fulladás veszélye, vagy nehezen nyel a beteg, beszéljünk a kezelőorvossal. Tanuljuk meg a Heimlich-műfogást, ha eddig nem ismertük.
• Ellenőrizzük, hogy nem túl meleg vagy túl hidege az étel.

Utasítások adása

• Segítsük a beteget szavakkal vagy mozdulatokkal. Lehet, hogy tud minket utánozni.
• Egyszerű, egylépéses utasításokat adjunk, és bontsuk azokat apró mozzanatokra.
• Megnyugtató hangon beszéljünk.
• Ha szükséges, irányítsuk a beteg mozdulatait.
• Mondjuk meg a betegnek, hogy milyen ételt adunk neki.
• Ne tegyünk megjegyzéseket ha kiszórja, kifolyatja az ételt, mert zavarba jöhet.
• Ne siettessük.
• Még ha ügyetlen is, akkor is bíztassuk arra, hogy egyedül egyen.
• Ha nem akar enni, tartsunk szüneteket, és foglaljuk le más tevékenységekkel. Később esetleg ismét hajlandó lesz enni.
• Ha nyugtalan, vagy nem tud ülve maradni, adjunk tápláló ételeket, amiket kézbe fogva is meg tud enni. Lehet, hogy nem tudjuk rávenni, hogy az egész étkezés alatt ülve maradjon.
• Kerüljük a gyerekeknél használatos eszközöket, pl. az előkét. Próbálkozzunk köténnyel, főleg, ha a beteg egyébként is szokta viselni.

Fotó: 123rf.com

Mit tegyünk a túlevés ellen?

• Előfordulhat, hogy javul a beteg étvágya, ilyenkor elkezd hízni. Ez általában csak átmeneti, de fontos, hogy tudjuk, mi az oka, és hogy idejében lépéseket tegyünk a további súlygyarapodás megelőzése érdekében.
• Előfordulhat, hogy azért eszik, mert unatkozik, ezért lehetőség szerint foglaljuk le.
• Lehet, hogy bizonyos ételeket, nasikat szeret. Tegyünk elérhető helyre egészséges nassolnivalókat, pl. gyümölcsöket.
• Száj hiperaktivitás: A demencia egyes formáiban előfordul, hogy a beteg folyton valamit a szájába vesz, ami szintén túlevéshez vezethet.

Néha nehéz felismerni a problémát, pláne, ha a beteg nem tudja azokat elmondani. Gondviselőjeként észben kell tartanunk, hogy nem szándékosan okoz problémát, a változások a betegségéből adódnak. Talán szívesebben eszik, ha bizonyos rituálékkal kötjük össze az étkezést. Ekkor önállóbbnak fogja érezni magát, és élvezni fogja az evést. Lehetséges, hogy ami egyik nap hatékony módszer, a másik nap már nem az. Ne felejtsük el, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk.