Diabéteszes retinopátia: a súlyos szövődmény vakságot okozhat - 1. rész

A nem megfelelően egyensúlyban tartott cukorbetegség számtalan veszélyes szövődmény lehetőségét hordozza magában. A diabéteszes retinopátia az egyik, amit a nem megfelelően kezelt magasvérnyomás betegség is súlyosbít.

A tartósan magas vércukorszint okozta látáskárosodásról, annak vizsgálatáról és kezeléséről Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosát, glaukóma specialistáját kérdeztük.

Hogyan befolyásolja a cukorbetegség a szem egészségét?

A diabéteszes retinopátiát a tartósan magas (ingadozóan magas) vércukorszint okozza közép és hosszú távon, mivel jelentősen károsítja az ereket (így a retina, azaz az ideghártya kisereit is) és az idegeket (így a látóideget is). Minél hosszabb időn át áll fenn a kezeletlen cukorbetegség vagy a diétával és kezeléssel elégtelenül kezelt cukorbetegség, annál nagyobb eséllyel alakul ki a szemben a károsodás, és annál súlyosabb lesz. A diabéteszes retinopátiát (azaz a retina cukorbetegség miatt károsodását) fokozza, ha a cukorbetegség mellett túlsúly, magas vérzsír szint és magas vérnyomás is jelen van. Fontos megérteni, hogy a látáskárosodás nem akkor jelentkezik, amikor a cukorbetegség (és az azt súlyosbító egyéb betegségek) éppen nincsenek megfelelően kezelve, hanem az ilyen időszakok hatásának összegződése után, mintegy 10 éves cukorbetegség-fennállást követően. Ilyenkor -bár célszerű a szénhidrát anyagcserét és a vérnyomás rendezni-, a már megindult diabéteszes retinopátia csupán belgyógyászati kezelésre már nem fordul vissza, hanem tovább súlyosbodik. Éppen ezért, a leghatékonyabb módja a látás megőrzésének cukorbetegségben az, ha az alapbetegséget és a kísérőbetegséget korán felismerik, és a beteg szoros együttműködésével már a kezdetektől optimális eredménnyel kezelik.

Fotó: 123rf.com

A diabéteszes retinopátia 2 fő formája

Háttér retinopátia: ez az állapot látási panaszt nem okoz, a beteg önmaga nem észleli. A szemfenék vizsgálata során válnak láthatóvá a retina kis ereinek tágulatai, a kis retina vérzések, a kisebb ödémás retina területek. Amennyiben a retinán az éleslátás helye érintett, a beteg észlelheti a látás megváltozását. Mivel az érfal károsodik (ezt a magas vérnyomás súlyosbítja) zsírnemű anyagok jutnak át a keringésből az ideghártyába, és ott lerakódnak. Háttér retinopátia esetén elsődleges a szénhidrát anyagcsere, a magasvérnyomás betegség és az egyéb kockázati tényezők tartósan optimális kezelése, és a szoros szemészeti követés. Előrehaladott háttér retinopátia esetén a szemfenék lézerkezelése is szükséges lehet.

Proliferatív retinopátia: ez a súlyos, akár végleges vakságot is okozó forma, a háttér retinopátia további romlásaként alakul ki. A nem megfelelően karbantartott szénhidrát anyagcsere következtében oxigénben szegény területek keletkeznek a retinán. Ezekből kóros, új erek képződését megindító anyagok szabadulnak fel, ami miatt kóros érképződés (érújdonképződés, latinul neovaszkularizáció) indul meg. Az újonnan keletkezett erek törékenyek, emiatt nagyobb vérzések alakulnak ki. Az újdonképzett erekből kötőszövet terjed át a retinára, ami a retina letépődését eredményezi (retina leválás, latinul abláció), ami vakságot okoz. Mivel az érképződés a szem más területein is kialakul, a szem folyadék elvezetése akadályozottá válik, és másodlagos zöldhályog (glaukóma) jön létre. Ez önmagában is a látás elvesztését eredményezheti.

Proliferatív retinopátia esetén mindenképpen szemészeti beavatkozás vagy beavatkozások (lézerkezelések, a szembe adott érképződést gátló injekciók, szemműtétek) szükségesek, hogy a látás vagy a látás maradéka megmaradhasson.

A látóideg károsodása: látóideg károsodása a cukorbetegség szövődményét jelentő általános idegkárosodás része. Megjelenhet önállóan, de társulhat a fentebb említett retinopátiákhoz is. Önálló szemészeti kezelése nincsen, B-vitamin szedés és a szénhidrát anyagcsere optimalizálása a teendő.