A félelem maga 2010-01-12 Kebelbarát Megosztás: Tweet A szülők számára olykor nehéz gyermekük szemével látni a világot, így sokszor nem értik, hogy miért félnek a picik a fantázia szülötteitől. A kisgyerekek többsége fél valamitől (sötéttől, ,,mumustól"), amiről a felnőttek már tudják, hogy tökéletesen veszélytelen, mégis szinte képtelenek meggyőzni csemetéjüket arról, hogy biztonságban vannak. A félelemérzet kialakulása a pszichés fejlődés igen fontos része. Az egészséges mértékű félelem hasznos, hiszen a veszélyek elkerülésére késztet. Riadóztatja a szervezetet, és kellő mennyiségű energiát szabadít fel az önvédelemhez. Hosszú fejlődési folyamat vezet el addig, míg valaki reálisan tudja megítélni, hogy egy adott szituáció mennyire veszélyes. Az újszülöttekben egy bizonytalan fogás is félelmet kelt vagy az, ha sok víz van a fürdőkádban. Bizonytalanság és aggodalom tölti el a csecsemőket, ha édesanyjuknak rossz a hangulata. A picik nem bírják a hirtelen változó ingereket. Nyolc hónapos kor körül alakul ki a babáknál az úgynevezett szeparációs félelem. Ez azt jelenti, hogy fél a kicsi az egyedülléttől, amit számára ekkor az anya hiánya jelent, tehát már nem elég neki, hogy valaki foglalkozzon vele, kifejezetten az édesanyjára van szüksége. Ha nincs jelen megijed, szorongóvá válik és magányosnak érzi magát. A fantázia fejlődésével két-három éves korra kialakulnak a szimbolikus félelmek. Mivel a világról még viszonylag kevés információjuk van, ezért minden űrt a képzeletük segítségével pótolnak ki. Ha a gyermekek valamilyen okból szoronganak, akkor feszültségeiket kivetíthetik valamilyen veszélytelen szituációra. Látják például az ollót a fodrász kezében, hallják a hajszárítók zaját, érzik a vegyszerek kellemetlen szagát és megijednek, mert ilyen szörnyű környezetben bármi megeshet az emberrel, akár a fülét is levághatják a haja helyett. A következtetés persze tökéletesen irreális, de a kisgyerekek fantáziája bármire képes. Ez megnehezíti a szülők dolgát, hiszen nehéz előre kitalálni, hogy egy új helyzet mit hoz majd ki szemük fényéből. Egyetlen megoldás létezik ilyenkor: minden, csemeténk számára új szituációt alaposan meg kell beszélni, hogy ne érjék őt meglepetések! Ezen kívül rendszeresen tudassuk gyermekünkkel, hogy boldogan válaszolunk az összes kérdésére! Ezzel talán megelőzhetünk néhány oktalan riadalmat, de az összeset biztosan nem, ami nem is baj, hiszen előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie veszélyekkel, hisz ez a felnőtté válás része. Forrás:
