Elsavasodás – új biológia 2011-09-30 Diéta Megosztás: Tweet Egészségünk a vér sav-bázis egyensúlyán múlik, illetve azon, hogy megfelelő étrend segítségével megteremtjük-e az optimális sav-lúg arányt (20/80) szervezetünkben. Az Új Biológia legegyszerűbben megfogalmazva azt állítja, hogy a legtöbb betegség mögött egyetlen alapvető ok rejlik, ez pedig nem más, mint a test elsavasodása. Ezzel ellentétben a régi biológia, amely Louis Pasteur művein alapszik, arra az elképzelésre épült, hogy a betegségek többnyire olyan kórokozóktól erednek, amelyek kívülről támadják meg a szervezetet. Dr. Robert Young, amerikai sejtbiológus kutató több évtizedes kutatást követően úgy találta, hogy amikor a test sav-bázis aránya egészséges egyensúlyban van, akkor a kórokozók képtelenek benne megtelepedni. Tekintsen úgy a testére, mintha az egy akvárium lenne! Gondolja el, milyen fontos fenntartani a testében lévő belső folyadékok tisztaságát, hisz ebben "úszkálunk" nap mint nap! Testünk közel 70%-a víz. Képzelje el, hogy ebben az akváriumban a halak a sejtek, illetve a belső szervek , és abban a folyadékban fürdenek, amely a tápanyagokat szállítja, a salakanyagokat pedig eltávolítja. Most képzelje el, hogy odatolatunk az akváriumhoz egy autóval, és a kipufogócsövet odaillesztjük annak a levegőpumpának a szűrőjéhez, ami oxigénnel látja el a vizet a tartályban. A víz megtelik szénmonoxiddal, ezáltal lecsökken a lúgos pH, keletkezik egy savas közeg, veszélyeztetve a ,,halak" (az emberi sejtek és szervek) egészségét. Mi történik, amikor túl sok, vagy nem megfelelő ételt (savtermelő élelmiszereket, pl. tejterméket, cukrot és állati fehérjét) dobálunk a tartályba? A halak ezeket nem tudják elfogyasztani vagy megemészteni, így a felesleg elkezd bomlani és rothadni. Az étel bomlásakor mérgező, savas hulladékok és vegyi anyagok keletkeznek. Ez a folyamat még több savas mellékterméket eredményez, melyek megváltoztatják az optimálisan lúgos kémhatást. Mindez csak egyetlen példa arra, hogy mit művelhetünk belső nedveinkkel nap mint nap. Szennyezzük a légszennyezéssel, dohányzással, gyógyszerekkel, a túl sok savasító étellel, és még számtalan olyan vétekkel, ami felborítja lúgos kémhatású belső nedveink finom egyensúlyát. Néhányunknak olyan akváriuma (teste) van, amely már épp csak alkalmas arra, hogy fenntartsa az életet. Mégis valahogy átküzdjük magunkat a mindennapokon, egyre komolyabb egyensúlyhiányokat teremtve, amíg végül elkerülhetetlenné válik az összeomlás, és legyengítenek bennünket a krónikus, zavaró és nyugtalanító tünetek. Belső nedveink pH szintje testünk minden egyes sejtjére hatással van. A test nem tolerálja jól a túlzott savas eltolódásokat. Valójában a teljes anyagcsere-folyamat a kiegyensúlyozott belső lúgos környezettől függ. A túlságosan savas kémhatás szétmarja a szöveteket, apránként belerágva magát a közel 95.000 kilométernyi vénába, artériába, és kapillárisba, mint ahogy a sav a márványba. Ha észrevétlen marad, minden sejtszintű tevékenységet és funkciót akadályozni fog, a szívünk dobogásától kezdve az agy által kibocsátott idegi impulzusokig. Forrás:
