Epigenetika: az egészséget fenntartó táplálkozás

Születésünkkor mindannyian más-más esélyekkel indulunk az életnek. Lehetőségeink egy része a génekben van kódolva, másik részét mi teljesíthetjük be, életszemléletünk, életmódunk által.

A vörösbor jótékony hatásai

Bizonyára sokan hallottak már a francia paradoxonról. Annak ellenére, hogy a franciák sok telített zsírban gazdag táplálékot (sajtot, vajat) fogyasztanak, mégis elkerülik őket számos szív- és érrendszeri betegség. Vajon minek köszönhető ez a jelenség?

A franciák gyakran fogyasztanak vörösbort, így hozzájutnak a borban található  rezveratrolhoz. Ez az antioxidáns hatású összetevő  segít megelőzni a kardiovaszkuláris betegségeket, ugyanakkor – polifenol lévén – rákellenes hatással is rendelkezik. Képes meggátolni egyes bőrből kiinduló rosszindulatú daganatok burjánzását.

A rezveratrol segíthet hosszútávon megőrizni az egészséget. A SIRT-1 génre hatva, egy ősi enzimcsalád fehérjéinek (sirtuin) termelődését segíti, amelyek növelik a mitokondriumok számát és serkentik azok működését. A mitokondriumok a sejtek energiatermelő központjai, melyekben a táplálékkal felvett cukor és zsír kémiai energiává alakul. Az így nyert energiát szervezetünk az életműködésekhez tudja felhasználni. Minél több mitokondriumunk van, annál hatékonyabbak és egészségesebbek vagyunk. Azt a módot, ahogyan a rezveratrol a fent említett hatását kifejti, a nutrigenomika mellett akár az epigenetikával is magyarázhatnánk. De mit is jelent ez az új fogalom, hogy epigenetika?

fotó:pixabay.com

Epigenetika

Az epigenetika olyan jelenségeket vizsgál, melyek hatására megváltozik az örökítőanyag genetikai sokféleséget létrehozó képessége, de ez a változás nem mutáció következménye. Végeredményben módosul a fehérjék felépítésére vonatkozó információ is, az örökítő anyagot hordozó struktúra (dezoxiribonukleinsav, DNS) építőköveinek változása nélkül. A jelenség, pedig, ami a változást indukálja lehet:

A példákból levonható a következtetés, hogy életmódunk, környezetünk az örökítő anyag szintjén képes hatni ránk, ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan éljük mindennapjainkat. A mi DNS-ünk epigenetikai módosulása egyes esetekben még az utódoknál is megjelenhet, akár a 3. generációra is hatással lehet! Például ha a terhes anya dohányzik, annak még unokája is érzékelheti káros hatását.

Az epigenetikus változás történhet például: Örökítő anyag szinten A DNS-hez metil (-CH3) csoportok kapcsolódhatnak. Minél több metil csoport kapcsolódik a DNS-hez, annál inkább fenntartja annak nyugalmi állapotát. Ahhoz hogy a kb. 2 méter hosszú DNS elférjen a sejtmagban, egy szuper szerkezeti formát vesz fel. Ez azt jelenti, hogy kis központi fehérje magokra tekeredik rá, ezeket hiszton fehérjéknek nevezzük. Ezekhez a fehérjékhez kapcsolódhatnak acetil (COCH3) vagy metil csoportok.

Nutrigenomika és a jövő

Minél többet tudunk meg a tápanyag-gén kölcsönhatásokról, annál inkább megismerjük a tápanyagok jótékony vagy épp kártékony hatásait szervezetünkre. A helyzetet némiképp bonyolítja, hogy például egy epigenetikus tényező is árnyalhatja a gének kifejeződését. Az eddig feltárt adatok a népesség szintjén igazak, így az egyéni táplálkozási tanácsadás még várat magára. Azt viszont meg tudjuk vizsgálni, hogy az egyes embereknél is ugyanazt a hatást fejti-e ki az adott tápanyag, mint a többieknél.

Minél fiatalabb korban ismerjük meg az egyén genetikai felépítését, annál előbb tudjuk táplálkozását helyes irányba terelni, így akkor a nutrigenomika akár az elsődleges megelőzés eszközévé is válhat. A megelőzés mindig fontosabb és eredményesebb, mint a már kialakult betegség gyógyítása. Ha a nutrigenomika reményei beteljesednek, akkor a jövőben tovább építhetjük Hippocrates ókori gondolatát: Az egyéni tulajdonságokat figyelembe vevő étrend kialakítására azonban várni kell, a hatásmechanizmus felderítése és ennek átültetése a gyakorlatba még csak kezdeti lépéseknél tart.

Forrás: https://napidoktor.hu/index