Szörny zöld szemmel – Pszichiáter a féltékenységről

A féltékenység kezelése nem egyszerű. Bizonyára nem ismeretlen az Ön számára sem az érzés, akár úgy, hogy Ön érezte, akár úgy, hogy Önre voltak féltékenyek.

A mindkét esetben kínzó érzéstől valószínűleg mindannyian szenvedtünk már életünk során, így tapasztalhattuk, hogyan tudja ez az érzés megkeseríteni napjainkat, átformálni viselkedésünket, és milyen nehéz megszabadulni tőle.

Mikor beszélünk féltékenységről?

A féltékenység az az érzés, amikor az általunk szeretett, számunkra fontos személy elvesztésétől félünk, gyakran úgy, hogy egy vélt vagy valós harmadik személy megjelenését tartjuk ennek okának. Sokszor anélkül, hogy ismernénk a harmadik személyt, eleve vesztesnek, legyőzöttnek érezzük magunkat egy, vagy több vonatkozásban is.

Leggyakrabban partnerkapcsolati helyzetekben ismerjük fel ezt az érzést, de megjelenhet munkatársi, baráti, szülő-gyermek, testvér- és más kapcsolatokban is. A felnőttkorban jelentkező féltékenységnek gyakran gyermekkori testvérféltékenységben, illetve az általában ellenkező nemű szülőtől elszenvedett vélt, vagy valódi mellőzöttségérzésben találjuk meg a gyökerét. Fontos tudnunk azt is, hogy az irreális mértékű féltékenységnek oka lehet alkoholfüggőség és tünetként nagy pszichiátriai kórképekben is megjelenhet. Ilyen esetekben szakember beavatkozása nélkülözhetetlen.

Milyen érzések játszanak szerepet a féltékenység kialakulásában, illetve fennmaradásában?

A lelkünk mélyén úgy érezzük, nem vagyunk megfelelőek, elég értékesek, szerethetők partnerünk számára. Sokszor egyes külső vagy belső, saját magunknak sem elfogadható tulajdonságunk, vonásunk különös jelentőséget kap ebben. Úgy érezzük, a vélt vagy valós riválissal szemben így csak vesztesként kerülhetünk ki.

A legyőzöttség, a legyőzhetőség indulatokat ébreszt az ellen, aki legyőzött vagy legyőzhet minket, és az ellen is, akinek úgy érezzük, nem kellünk már. Ezzel egy időben születik meg a félelem, hogy elhagy minket, akit szeretünk: félelem a fájdalomtól, gyötrődéstől és attól, hogy bizonyossággá válik értéktelenségünk.

Ahogy erősödnek ezek az érzések, úgy változunk mi is: kételkedni kezdünk partnerünk őszinteségében, úgy érezzük, becsaphatóak vagyunk, és be is csapnak minket. Jelentőséget tulajdonítunk minden, addig talán észre sem vett mozzanatnak, hogyan köszön, hányszor telefonál, mikor késik, kivel találkozik, mennyi gondot fordít külsejére, stb.

Bizonyosságot akarunk, tudni, hogy mi vagyunk a legfontosabbak számára, vagy tudni, hogy mégis megjelent a harmadik személy. Partnerünk minden megnyilvánulása e két pólus szerint értékelődik, és eszerint változik a hangulatunk. A pillanatnyi megnyugvás után újra ránk tör a félelem, megváltozik a viselkedésünk, a kapcsolatunk, gyanakvóvá, túlérzékennyé válunk.

A féltékenység kezelése nem lesz megfelelő, apró dolgok miatt indulatosak leszünk, inkvizítorként kikérdezünk, vagy megpróbáljuk partnerünket is elbizonytalanítani saját értékeiben. Igyekszünk féltékennyé tenni őt is, miközben lelkünk egyik fele érzi, nem szabadna így viselkednünk, és ettől saját szerethetetlenség érzésünk fokozódik.

A megváltozott viselkedést egyre nehezebben fogadja partnerünk is: állandó gyanakvásunktól, kikérdezésünktől, indulatosságunktól, elbizonytalanítási kísérletünktől ő is indulatos lesz, vagy magába zárkózik és kezd nagyobb távolságot tartani.

„Ő elmehet a barátaival moziba, akkor én miért nem?” „Őt jobban szereted, mint engem!” – hány ehhez hasonló megjegyzéssel találkoznak a szülők, ha több gyermekük van? A testvérféltékenység normális, de vajon milyen mértékben? S hogyan kezelhető?

Meddig normális a testvérféltékenység? – 1. rész

Az állandó feszültséget megpróbálja kikerülni, és már tényleg későn jön, ritkábban telefonál, nem közelít. Ez pedig egyre jobban megerősíti bennünk a legyőzhetőség, elhagyhatóság, értéktelenség érzését, nő a félelem, az indulat, a bizonyosságkeresés, a kör tovább erősíti önmagát, míg végül talán tényleg megromlik a kapcsolat anélkül, hogy valaha is létezett volna valódi riválisunk.

Ebből az önmagát gerjesztő körből kell kilépni! A kérdés az, hogy hol és hogyan? Kezdje talán a saját magával kapcsolatos elégedetlenségével: gondolja végig, mi az – akár külsejében, akár viselkedésében -, amivel elégedetlen, és amin tudna változtatni!

Ápolt-e a külseje? Van-e Önön felesleges kiló? Érdeklődik-e a másik gondjai iránt? Türelmes-e? El tudja-e fogadni a kritikát? Ha ezeket átgondolja, rájön majd, hogy amit sokszor partnere ítéletének érez, az a sajátja, Ön nem tudja ezeket elfogadni magában.

Ha elkezdi saját maga átformálását, elégedettebb lesz, és már az erőfeszítés is értéket adó. Érdemes végiggondolnia, mikor bizonytalanodott el saját szerethetőségében. Ha ezt megteszi, lehet, hogy rájön, hogy bizonytalanságát nem partnere indította el.

Talán már régóta, gyermekkora óta fennálló érzése, mely minden fontos kapcsolatban felszínre kerül. Igen fontos, hogy félelmeit, önmagával és társával szembeni érzéseit, indulatait őszintén el tudja mondani partnerének, és az ő érzéseit is gyanakvás, indulatosság nélkül végig tudja hallgatni!

Ez lehetőséget teremt arra, hogy megérthessék, segíthessék egymást, és a problémákat meg tudják beszélni. Partnere érzéseinek, a féltékenység kialakulása óta megváltozott viselkedésének megértésében, elfogadásában segít, ha elképzeli magát társa helyzetében. Vajon hogyan érezné magát, ha Önnel szemben lenne ilyen gyanakvó, indulatos, vádaskodó?

Fontos az is, hogy meg tudják beszélni az egymással szembeni elvárásaikat, mi az, amit adni tudnak és kapni szeretnének a másiktól! A féltékenység legyőzése nem sikerülhet egyik napról a másikra, de ha képes magával megküzdeni, újraértékelni gondolatait, elvárásait, tisztázni kapcsolatát partnerével, a legjobb úton halad ahhoz, hogy ezt megvalósítsa!

Ha úgy érzi, egyedül nem tud megbirkózni ezzel a problémával, feltétlenül keressen segítséget, forduljon szakemberhez! Átmeneti elbizonytalanodás miatt nem szabad feláldoznia jól bevált partnerkapcsolatát! A féltékenység kezelése egy eléggé komplikált feladat.

Forrás: https://napidoktor.hu/index