„Miért mondja?” – A paranoia kialakulása 2011-05-06 Kívül-belül Megosztás: Tweet A paranoiás ember a mások cselekedeteit, mondandóját gyanakvóan kezeli, rosszindulatot és fenyegetést vél felfedezni bennük. Hogyan alakul ki a betegség? Meglepő lehet, amikor valaki hozzánk képest túl gyanakvónak tűnik – ez azonban önmagában még nem utal betegségre. Ha azonban ez azzal párosul, hogy az illető a más szavaiban, tetteiben állandóan rosszindulatot és intrikát, ármánykodást, fenyegetést vél felfedezni, gyanakodhatunk, hogy paranoid személyiségzavarról van szó. A betegség általában serdülőkorban jelentkezik. Azt a személyt, akinek gondolatait a paranoia irányítja, igen könnyű megbántani, mindenki tetteiben valamilyen hátsó szándékot keres. Sajátos logikája van, amely megingathatatlan, de a téveszmék csak számára hihetőek, mások meglehetősen furcsának találják azokat. A betegségben szenvedő téveszméi alaposan kidolgozottak – logikusnak találja az egymásból következő dolgokat, holott valójában az egész eszme téves. Ő azonban nagy érzelmi töltéssel, meggyőző erővel hangoztatja a kóros gondolatokat. Ha ellentmondanak neki, dühösen reagál. Gyakran egy valós esemény indítja el a téveszméket, de bizonyos esetekben el tudja őket titkolni a beteg. Főleg akkor, ha a téveszmerendszere középpontjában álló probléma nem kerül előtérbe egy interperszonális kapcsolatban illetve élethelyzetben. Kialakulás és tünetek A betegség általában serdülőkorban alakul ki, de nem múlik el, ha véget ér ez a korszak. 18-tól 90 éves korig bármikor előjöhet. Nincs köze más betegségekhez és pszichoaktív szerek szedéséhez sem. A fiatalon általános bizalmatlanság tapasztalható, meggyőződése, hogy neki ártani akarnak. Nehéz felfedezni rajta a paranoid személyiségzavar tüneteit, mert a legtöbb esetben el tudja játszani, hogy teljesen egészséges. Ami azonban mindegyik betegnél megfigyelhető: bizalmatlansága a családtagokra, a közeli barátokra is kiterjed. Alaptalanul úgy véli, mások becsapják, kihasználják; tartósan neheztel is másokra vélt sérelmei miatt; az általa sérelmeknek tulajdonított dolgokra durván reagál; titkolózik, mert attól fél, ellene fordítják az információit; meggyőződése, hogy mások tettei, megjegyzései mögött valamilyen hátsó szándék áll, amellyel neki ártani akarnak, lehet az bármilyen esemény vagy cselekedet. Ha van párja, akkor alaptalanul gyanakszik, hűséges-e hozzá, gyanakvása vissza-visszatér. Forrás:
