Divatos a Borderline – de ettől még súlyos! 2011-04-29 Kívül-belül Megosztás: Tweet A Borderline határeseti személyiségzavar többféle pszichés betegség keveréke. Mik a jellemzői, kell-e félni a betegektől? A Borderline szindrómáról már bizonyára sokan hallottak – magyarul határeseti személyiségzavarnak fordítjuk a betegséget. A mentális probléma nem skizofrénia, de már nem is konfliktusneurózis. A két betegség csoport határán áll a Borderline, innen is kapta a nevét. 1931-ben Zilboorg elmegyógyász nevezte el Borderline személyiségzavarnak ezt a mentális betegséget. Ekkor jött rá ugyanis, hogy a skizofrénia és egyéb neurózisok bizonyos esetekben átmennek egymásba: a tünetek egyik betegségre sem igazak teljesen, a határukon állnak. A Borderline személyiségzavar fogalmát ugyanakkor elsőként 1938-ban Adolf Stern pszichoanalitikus használta, olyan betegekre, akik súlyosabb esetnek látszottak a neurotikusoknál, viszont kevésbé tűntek betegnek, mint a pszichotikusok. A határeseti személyiségzavar mai értelemben vett használata csak 1970-ben fogalmazódott meg. Az Egyesült Államokban, a pszichoanaltikus szakirodalom alkalmazta. Egy Borderline-os tünetei A határeseti személyiségzavar tünetei között a skizofréniára és neurózisra jellemzőek is vannak. A beteg hangulata szélsőségesen ingadozó, nem tudja ellenőrzése alatt tartani azt. Kínzó érzelmi állapotai vannak, máskor teljesen normálisnak tűnik. Énképe folyton változik, kapcsolatai sem állandóak. Tünetei időnként depresszióra, mániás depresszióra, pszichózisra, ritkább esetben egy pszichopatáéra hasonlítanak. Legalább öt tünetnek igaznak kell lennie valakire, hogy azt mondhassuk, Borderline szindrómáról van szó. A beteg állandó ürességet érez. Nem tudja eldönteni, miben hisz, mit akar, kicsoda ő. Viselkedésében a szorongás, szomorúság és ingerlékenység váltja egymást. Ennek megfelelően a kapcsolatai is változóak, hol egekbe magasztal valakit, hol pedig nem foglalkozik vele és leértékeli. Rajong érte, majd ha a másik megjegyzést tesz, elutasítóan viselkedik vele, meggyűlöli. Nem tudja kontrollálni a dühét, ami pedig kiváltja, sokszor egy érthetetlenül apró dolog. Viselkedését egyébként sem könnyen tartja ellenőrzés alatt: hajlamos önrombolást folytatni, falásrohamok törnek rá, leissza magát, drogozik, figyelmetlenül vezet, adósságokba veri magát. Képes magát megcsonkítani, sebezni, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják. Ha stressz éri, hajlamos paranoiddá válni. Gondolhatja azt, hogy üldözik, „elkülönül” saját magától, mintha álomban lebegne. Irreális követelései vannak másokkal szemben, provokatívan viselkedik. Nem bírja elfogadni, hogy nem állandóan vele foglalkoznak. A Borderline-osok céljukért képesek empatikusnak tűnni és türelmesnek, de ha elutasítják őket, gyorsan türelmetlenné válnak és dühössé. Intoleránsak másokkal szemben, kapcsolataik ezért alakulnak furcsán. Inkább azonban az elhagyatástól félnek, ez az érzet lehet valós vagy elképzelt, mely ellen a beteg kétségbeesetten küzd. Viselkedése sokszor nem helyénvaló, nem odaillő, szokatlan, érthetetlen. Magyarországon a lakosság 1-2 százalékát érinti a betegség, de többségében a nőket: kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Ez a mentális betegség a személyiségzavarok közül a leggyakoribb. Az utóbbi években egyre több Borderline esetre derül fény. Azoknál pedig, akik a Borderline személyiségzavarban szenvedők elsőfokú rokonai, gyakori a depresszió, az alkoholizmus, illetve a drogfogyasztás. Van segítség számára? A határeseti személyiségzavar kezelése igen bonyolult. Pszichiátria értelemben véve igen súlyos tünetekről van szó, és csak intenzív terápiás kezeléssel lehet javítani a betegségen. A helyzetet nem könnyíti, hogy a Borderline-os panaszai mindig intenzívek, és minimum 70 százalékuk elkövetett már valamit maga ellen: sérülést okozott, megsebezte magát, bemetszést ejtett a csuklóján, csikkeket nyomott el magán, vagy túl van egy öngyilkossági kísérleten. Nagyjából 10 százalékuk valóban önkezével vet véget életének… Forrás:
