Két tűz között

Nap mint nap nekiszegezik a sugárcsövet vagy a feszítővágót a halálnak – ők azok a hétköznapi hősök, akik nem előtérbe kerülve, de minden nap életüket kockáztatva végzik munkájukat.

Vagány és kemény legény, aki nem fél – szó szerint – a tűztől, a bajba jutottak megmentője, igazi hős…Belül azonban ugyanolyan ember, mint bárki más. Persze, jóval edzettebb a lelke…hozzászokik a naponta látott-tapasztalt, átélt tragédiákhoz, katasztrófahelyzetekhez, de megszokni sosem fogja tudni…

Valamennyi káreset, elpusztult otthon, fedél nélkül maradt vagy lakásában bennégett ember, a balesetekben megsérültek vagy elhunytak kísérik őt a mindennapokban.

Lezárni, kizárni őket igazán nem lehet, hiszen testközelből megélni mindezt, feszítővágóval kiszabadítani a vérző sérültet, vagy a halott fiatalt, gyermeket a szétroncsolódott kocsiból, iszonyúan kemény dolog. Hiszen gondoljunk csak bele: mi már a fejünket sem szívesen fordítjuk arra, ha balesetet látunk – és a szívünk akkor is hevesen kezd dobogni, egész nap nem feledjük a látványt…

Nem csoda, ha néha képtelenek hazatérve "ledobni a terhet", és felhőtlenül mosolyogni. És vajon milyen velük, a tűzoltókkal élni? Bizony nem kis tisztelet jár a partnereiknek sem, hiszen türelem, megértés kell annak kezeléséhez, hogy partnerük nap mint nap szembesül a pusztulással, halállal, erőszakkal, szenvedéssel.

Hozzá kell szokni ahhoz, hogy állandóan aggódunk érte. Hogy a 24- illetve 48 órás munkarend miatt sokszor minden harmadik napot családjuktól távolt töltenek. Hogy nem lehet mindig olyan, mint otthon.6810Sokszor csendes és levert lesz, hiszen bizonyos esetek még a legtapasztaltabb és legöregebb tűzoltókat is megviselik. Erőltetni sosem kell, hogy beszéljen a történtekről, de ha megteszi, a megértés és együttérzés a legtöbb, amit tehetünk…

Nincs azonban ez másként a rendőrökkel, a mentősökkel sem. Mindkettőnek bőven kijut a más emberek számára legtöbbször lelkileg kizárható tragédiákból, kétségbeesésből, szenvedésből. Annak tapasztalásából, hogy a halál nem válogat, és a miértekre nincs válasz…

Manapság a rendőrök és a mentősök is számos olyan esettel találkoznak, amikor segítőként érkeznek egy helyszínre, és mégis durvasággal, erőszakkal találják szemben magukat, a végén az ő bajukat is ellátják. Ilyenkor az is felmerülhet bennük: mit ér a segítő kéz, a szaktudás, ha így bánnak az emberrel?

Pedig nélkülük mi lenne velünk. Túlhajszoltak és nagyon sok mindent láttak, megéltek már, mégis minden nap újra felkelnek, és nekivágnak a munkának, amely ki tudja, mit tartogat aznap számukra. Bajba kerülhetnek, vagy megmentik mások életét – akár a sajátjuk árán is…De tovább csinálják, mert nekik ez az életük…

Forrás: