Tudtad? Érdekességek a tojásról

Az ember és a tojás kapcsolata több ezer évre vezethető vissza, ami minimum egyidős a tyúk faj háziasításával (Kr. e. 3200-3000 körül), de még arra vonatkozóan is vannak írásos bizonyítékaink, hogy eleink szívesen gyűjtötték be a vadmadarak tojásait.

Íme a tojás története

(Prof. Dr. Sütő Zoltán: Tojástörténelem – jóvoltából)

• E bizonyíték nem más, mint maga a Biblia, ugyanis Mózes 5. könyvében (22,6-7) a „madárfiakat vagy tojásokat” begyűjteni szándékozó ember intelme olvasható, ami akár az első állatvédelmi törvénynek is felfogható. Ugyanakkor az Ószövetség egy másik írása – a Jób könyve (6,6) – kimondottan a tojásfehérje ízéről emlékezik meg, ami alapján joggal állíthatjuk, hogy már abban a korban kellett, hogy legyen ilyen tapasztalat.
• Az Indiából és Délkelet-Ázsiából származó tyúk széles körű elterjedését mutatja az antik időkben, hogy Hérodotosz (Kr. e. 484-425) görög történetíró szerint az ókori Egyiptomban már foglalkoztak a tyúktojások mesterséges keltetésével. Gyorsan tegyük hozzá, hogy volt idő, amikor Egyiptomban vallási okok miatt nem tartottak tyúkot, hanem a fáraó madarának titulált, szent állatként tisztelt gyöngytyúk állt a baromfi népszerűségi csúcsán. A hellén kultúrában a tyúk széles körben elterjedt háziállat volt, melynek tenyésztési színvonalát jól jelzi, hogy Arisztotelész (Kr. e. 384-322) már 60 tojásnál többet termelő tyúkokat említ, miközben a vadtyúk ősök tojástermelése mindössze 2-10 db volt fészekaljanként.

• A tojásnak az étkezésben betöltött jelentőségét érzékelteti, hogy a rómaiak főétkezése, a cena három részből állt, ami általában tojással kezdődött és gyümölccsel fejeződött be. Innen a római költő, Horatius (Kr. e. 65-8) mondása: „Ab ovo usque ad mala”, azaz a tojástól az almáig, ami átvitt értelemben azt jelenti, hogy valaminek az elejétől a végéig, vagy röviden csak ab ovo, tehát a kezdetektől fogva. A rómaiak a latin kultúra minden elemét, így a baromfi tartását is valamennyi meghódított provinciában elterjesztették, még a távoli Brit-szigeteken is.

• A feudalizmus évszázadaiban nehéz lett volna a jobbágyság adóztatását tojás és baromfi nélkül elképzelni, hiszen a falusiaknak egész Európában kötelességük volt tyúkot, kappant és tojást adni az uraságok háztartása számára.

• A fennmaradt források szerint a baromfitenyésztés jelentőségét maga I. Rákóczi György (1593-1648) fejedelem is felismerte, aki 1634-ben gyulafehérvári tiszttartóját arra utasította, hogy ne csak “lábos marha“, juh és sertés, hanem „minél több tyúk, lúd, réce és indiai (azaz pulyka) is legyen a majorban”. Hasonló felfogás jellemezte IV. (Bourbon) Henrik (1553-1610) francia királyt, aki a következő kijelentést tette: „Azt akarom, hogy ne legyen országomban olyan szegény földműves, akinek nem jut minden vasárnap egy tyúk a fazekába.”
• A tojás, ez a nagyméretű petesejt még az új kor hajnalának tudományos életében is karriert futott be, hiszen a William Harvey (1578-1657) angol anatómus által felállított tétel szerint ”omne vivum ex ovo”, azaz minden élő tojásból (= petéből) származik.

• Giovanni Battista della Porta (1535-1615) itáliai természettudós nevéhez fűződik: a tudós egy különleges titkosírási módot talált fel, amihez keményre főtt tojást használt. Akár a tudomány diadalának is tekinthető, amikor Caspar F. Wolff (1735-1794) német orvos és természettudós 1759-ben bebizonyította, hogy az inkubált tojásban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változások sorozatán keresztül fokozatosan fejlődik ki a csibe, és ezzel a preformizmus – Arisztotelész (Kr. e. 384-322) óta vallott – filozófiai tanának ékes cáfolatát adta.

• Ma már tudjuk, hogy táplálkozási értéke mellett a tojásban olyan speciális fehérjék is vannak, amelyek baktericid és erős antigén hatásúak, de magát a jelenséget már Shakespeare (1564-1616) korában is ismerték. Ugyanis a Lear király 3. felvonásában a megsérült Cornwall hercegének véres arcára az egyik szolga vattát és tojásfehérjét hoz.

• Mi, magyarok joggal lehetünk büszkék Mátyus István (1725-1802) marosszéki orvostudorra, polihisztorra és enciklopédistára, aki az Ó és Új Diaetetica I-VI. című köteteivel a magyar orvosi és gasztronómiai szakirodalom egyik legfontosabb korai munkáját alkotta meg. Ebben a tojásról – 250 évvel ezelőtt – a következőket írja: „Az ég alatt nincs olyan matéria, mely a‘ mi vérünknek szérumával vagy tápláló részivel minden tulajdonságaira nézve úgy megegyezne mint ez: és így a‘ testet is ennél semmi hamarébb, bővebben és könnyebben nem táplálja.”

• A baromfi tenyésztése a XIX. században döntően Észak-Amerikában kapott óriási lendületet, ahol 1865-ben kinemesítették az első speciális tojástermelő fajtát, a fehér Leghornt. Kevesen tudják, de az első fagyasztott tojás már 1899-ben piacra került, míg a feldolgozáshoz szükséges első tojástörő eljárást 1900-ban fejlesztették ki az USA-ban, de ugyanitt 1935-ben „született” meg a világ első tojóhibridje.
• Programozott tojástermelés és korszerű fajták nélkül nem lehetne a tyúk természetes, évszaktól függő tojásrakási idejét megváltoztatni, azaz nem tudnánk az év minden napján friss, ugyanolyan minőségű és egészséges tojást fogyasztani, mely iránt az igény a Föld népességének növekedésével egyre fokozódik. Az elmúlt 50 évben a világ tyúktojástermelése több, mint az ötszörösére nőtt, és a FAO előrejelzése szerint 2020-ig eléri a 70 millió tonnát. Lehet, hogy vannak olyanok, akik tudják, hogy a tojás JÓ?

Forrás: https://napidoktor.hu/index