Súlyos májbetegség alakulhat ki long-COVID-ban

A posztakut COVID-szindróma, a SARS-CoV-2 fertőzést követő folyamatos gyulladásos állapot, növeli a metabolikus eredetű zsírmájbetegség kockázatát.

A metabolikus eredetű zsírmájbetegséget (MAFLD), más néven nem-alkoholos zsírmájbetegséget (NAFLD) az általános egészségi állapot mutatójának tekintik, és megléte összefüggést mutat a szív- és érrendszeri szövődmények és a halálozás kockázatának növekedésével. Valószínűleg multifaktoriális eredetű sokszervi megbetegedés. A posztakut COVID-szindróma (PACS) különböző szervrendszereket érint, neurokognitív-, vegetatív-, gyomor-bélrendszeri-, légzőszervi-, mozgásszervi-, pszichológiai-, érzékszervi- és bőrtünetekkel. Becslések szerint a COVID-19-betegek 50–80%-a tapasztal egy vagy több tünetcsoportot 3 hónappal a kórház elhagyása után – számol be az OTSZ Online.

Az akut fázisban májproblémák is megjelennek, a betegek körülbelül felénél előfordulhat emelkedett májfunkciós értékek, a betegek egy részében a rendellenesség az akut fázis elmúltával is fennmarad. Néhány szakcikk arról számol be, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés következtében az epevezeték hosszú távon sérül. A COVID-fertőzéshez esetlegesen társuló anyagcsere-rendellenességek pedig felerősíthetik vagy kiválthatják a máj elzsírosodását.

Az Open Forum Infectious Diseases-ben megjelentetett retrospektiv vizsgálat során a szerzők egy kanadai klinika által 2020 júliusa és 2021 áprilisa között COVID-19 miatt felvett 235 betegének adatait elemezték. A fertőzöttek 69%-a volt a férfi, átlagéletkoruk 61 év volt; 19,2%-uk részesült gépi lélegeztetésben, a kórházi kezelésük átlagos időtartama 11,7 nap volt. A posztakut COVID-szindróma miatti vizsgálatukra átlagosan 143 nappal a COVID-19 tüneteinek megjelenése után került sor; ekkor a betegek 77,5%-ának legalább egy szervrendszer károsodására utaló PACS tünetei voltak. A tünetek 34,9%-a neurokognitív, 53,2%-a légzőszervi, 26,4%-a mozgásszervi, 29,4%-a pszichológiai, 25,1%-a bőrgyógyászati és 17,5%-a szenzoros volt.

A későbbi klinikai viziteken minden betegnél MAFLD-szűrést végeztek, a MAFLD diagnózisát steatosis hepatis (zsírmáj) és túlsúly/elhízás vagy 2-es típusú cukorbetegség együttes megléte esetén mondták ki. A steatosist a máj zsír- és kötőszövettartalmát mérő tranziens elasztrográfiával határozták meg. Az elemzés kizárta azokat a betegeket, akik jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztottak, illetve hepatitis B vagy C fertőzöttek voltak. Minden májsteatosisban szenvedő betegnél volt MAFLD is, és ez a vizsgálati populáció 55,3%-át foglalta magában.

A kórház a 235 beteg közül 103-nál tudott májsteatosis indexet (HSI) mérni. E betegek 50%-ánál diagnosztizáltak MAFLD-et az akut COVID-19 miatti kórházi felvételkor, a kórházból történő hazabocsátáskor pedig még 48,1%-uknál állt fenn ez a probléma. A PACS követésére szolgáló vizsgálat során még a kórházban diagnosztizáltak 71,3%-ában igazolták a MAFLD-et. A kórházi kezelés alatti glükokortikoidok vagy a tocilizumab kezelés aránya nem különbözött statisztikailag szignifikánsan a MAFLD-ben szenvedők és a nem szenvedők tekintetében, és a remdesivir-használat elenyésző volt a betegpopulációban.

Tekintettel arra, hogy a MAFLD prevalenciája a vizsgált populációban több mint kétszerese az általános populációéban mérhetőnek, a szerzők szerint a MAFLD egy új PACS fenotípus lehet, amely hosszú távú metabolikus és kardiovaszkuláris szövődményekhez vezethet. Ennek lehetséges magyarázata a COVID-19 kórházi kezelés alatti sovány testtömeg (lean body mass) csökkenése, majd az azt követő májzsír felhalmozódás a felépülés során.

Más fertőzések -így a HIV, a Helicobacter pylori és a vírusos hepatitis- is összefüggésbe hozhatók a MAFLD gyakoriságának növekedésével. A COVID-19 fertőzés meggyorsíthatja a MAFLD-betegséghez vezető folyamatokat.

A vizsgálatból levonható következtetéseket erősen korlátozza a kis esetszám, a viszonylag rövid nyomon követés, a kontrollcsoport hiánya és a vizsgálat retrospektív volta.