Milyen mozgásformát válasszanak a cukorbetegek?

A modern kor egyik sajnálatos „vívmánya” az élet természetes részét képező fizikai aktivitás elmaradása a mindennapokból. Az Internet forradalmasította a kommunikációs csatornákat, többet ülünk otthon, a számítógép, a TV előtt, szinte mindent intézhetünk online.

A technikai vívmányoknak köszönhetően kevesebb testi erőre van szükség a munkavégzéshez, a ház körüli teendők ellátásához.

Így tudatosan figyelnünk kell a rendszeres, örömmel végzett testmozgás beépítésére az egészséges életvezetésbe. Még nagyobb jelentőséget kap mindez a mozgásszegény életmóddal is összefüggő krónikus betegségek, így a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében és kezelésében.
Igazolt tény, hogy a fizikai aktivitás nem csak a szénhidrát-anyagcserére kedvező, a vércukorszint csökkentése mellett a vérzsírszintre is jótékony hatású, és nem mellesleg javítja közérzetünket, oldja a pszichés feszültséget.

A cukorbeteg-ellátás során mégis általában elmarad a fizikai aktivitásra vonatkozó konkrét tanácsadás, elsősorban az étrend és a gyógyszeres kezelés mikéntje van fókuszban.

De miért is fontos mozognunk cukorbetegként?

Az egyik cél az esetleges túlsúly csökkentése az energiafelhasználás növelésével. Emellett az általános egészségi és edzettségi állapothoz igazodó aktivitás növeli a keringési rendszer terhelhetőségét is. Fontos hatás az izmok vérkeringésének serkentése, ezzel növelve a sejtek inzulinérzékenységét. Talán kevesebbszer hangsúlyozzuk: az inzulin hatásfokának javulása a testmozgás után akár 24-48 óráig érzékelhető! Pont emiatt fontos a rendszeresség: napi 30 perc séta vagy kerékpározás hasznosabb, mint a kampányjellegű (akár túlságosan megerőltető) heti egyszeri edzés. Ezért javasoljuk a szénhidrát-anyagcsere kezdődő zavara esetén a diétás étrend követése mellett megelőzési eszközként a heti minimum ötszöri aktivitást.

Fotó: 123rf.com

Cukorbetegeknél a folyamatos, egyenletes erőkifejtéssel járó mozgásformákat tartjuk legjobbnak: ilyenek a kocogás, kerékpározás, a különféle labdajátékok. Túlsúly, illetve mozgásszervi panaszok esetén remek választás az úszás, de a tempós séta, a természetjárás, a manapság divatos nordic walking is segíthet az anyagcsere állapot javításában.

Fontos, hogy a kiválasztott mozgásformát szívesen végezzük, az ne vállalhatatlan terhet, plusz feladatot jelentsen, hanem egy várt, örömmel gyakorolt tevékenységet! Bizony gyakran hallom kifogásként, hogy nincs pénz edzőtermi bérletre, drága sporteszközökre, nincs idő eljárni a távoli uszodába, hiszen sok a dolog, és nehéz a megélhetés.
Éppen ezért tanácsolom mindig a diabéteszeseknek: gondolják át, hogyan tudják egyszerűen, jelentősebb idő- és költségráfordítás nélkül is növelni a napi mozgásmennyiséget: kertészkedjenek vagy iktassanak be minden napra valami aktív otthoni feladatot (rendrakás, hajlongással járó portörlés, vasalás). Ha bírja a lábuk, járjanak többet kerékpárral, sétáljanak néhány utcányit a boltba menet, járják körül a háztömböt a kedvenc szomszéddal, kísérjék el az unokájukat rollerezni, vigyék el a kutyát sétálni. Az a legjobb, ha a mozgás egyben társas program is: keressenek párjukkal, barátaikkal, klubtársaikkal tánctanfolyamot, menjenek el együtt egy közeli kirándulóhelyre hétvégén.
Arra azért figyelnünk kell, hogy inaktív felnőttek esetében a hirtelen fokozott aktivitás megnöveli az ízületek, izmok sérülésének rizikóját. Neuropátiás tünetekkel élőknél minden séta, mozgás után érdemes ellenőrizni a lábakat, hogy nehogy észrevétlen maradjon egy vízhólyag vagy talpsérülés.

Fotó: 123rf.com

Az aktív sportra is nyitott cukorbetegeknek szem előtt kell tartaniuk néhány fontos szabályt!

A testmozgás csökkenti a vércukorszintet, így inzulinkezelés, illetve az inzulinkiválasztásra ható gyógyszerek (pl. szulfonilurea készítmények) szedése esetén akár kórosan alacsony értékeket (hipoglikémiát) is eredményezhet. Emiatt intenzív fizikai aktivitás esetén mindenképp javasolt óránként minimum 10 g, de ha alacsony vércukorértéket mértünk, akár 15-20 g gyorsan felszívódó szénhidrát fogyasztása. A vércukorszint edzés előtti, közbeni és utáni mérésével és a szükséges korrekcióval biztosíthatjuk, hogy az sose süllyedjen 5 mmol/l alá. A fizikai tevékenység 14 mmol/l feletti mérés esetén is elhalasztandó mindaddig, míg már 10-12 mmol/l alatti értéket mérünk. A megfelelő bemelegítés és nyújtás elengedhetetlen, hisz egy húzódás, vagy a kellemetlen izomláz is eltántoríthat a következő napi mozgásadagtól.

Fontos, hogy az intenzív mozgás egyfajta fizikai stresszhatást gyakorol szervezetünkre, amely rövid távú vércukorszint-emelkedéssel járhat az aktivitás befejezésekor. Az emelkedő tendencia néhány óra után átvált egy hosszabb távú csökkenésbe, épp ezért érdemes előre készülni kisebb plusz szénhidrátadagokkal és gyakoribb méréssel.

Ne felejtkezzünk el azokról sem, akik koruk vagy az esetleges szövődmények miatt nemhogy sportolni, de még sétálni sem tudnak elmenni. Ők bátran kérjenek segítséget gyógytornásztól, diabétesz edukátortól! Próbáljanak ki ülő vagy épp fekvő helyzetben végezhető tornagyakorlatokat! Minden mozgásforma, amely tartós, mérsékelt pulzusemelkedéssel jár, segíthet a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyban tartásában.

Forrás: http://gyorgytea.hu/