Az alvászavar és típusai

Az alvás alapvető létszükséges a szervezet – így az idegrendszer – számára a regenerálódásához, szerepe mind mennyiségi, mind minőségi szempontból igen meghatározó.

Az alvás rendszeresen ismétlődő szakasza életünknek. Alvás során a külvilággal való kapcsolatunk jóval felszínesebbé válik lesz, izmaink elernyednek. Ezen órák alatt töltjük fel szervezetünk raktárait, a tudatalattink pedig rendet rak az előző nap eseményei között.

Az alvásigény egyénenként és életkoronként jelentős szórást mutat. Egy újszülött többnyire csak enni és inni ébred fel, ám az idős emberek többsége már alig néhány órányi alvással is beéri. Általában igaz, hogy ha valaki frissen ébred és kipihentnek érzi magát, akkor elegendőnek bizonyult számára az alvásra fordított idő, és megfelelő volt az alvás minősége is.

Megfigyelések alapján megállapítható, hogy az alvásnak kél fő összetevője, szakasza van: az egyikben a szemünk gyors mozgásokat végez, ezt REM-fázisnak nevezik. Ebben a szakaszban történik az álomtevékenységünk, amire azonban felébredés után többnyire nem emlékszünk pontosan. A másik fő alvásszakasz (non-REM) további részekre osztható az alvás mélysége és a reflextevékenységek milyensége alapján.

Miért baj a kialvatlanság?

Az alvászavar csökkenti az alkalmazkodóképességet, azaz a “túlélést”: a reagáló-, tanulási- és tűrőképesség, a figyelem, a munkateljesítmény csökken, egyre kifejezettebb ingerlékenység, fáradtságérzés jelentkezik, sőt, tartósan kimerült állapotban a testi (szomatikus) betegségek és a szellemi leépülés (dementálódás) kockázata is lényegesen fokozódik hatására.

Az alvászavar tünet és betegség is lehet egyaránt, mely mögött számos különféle ok húzódhat meg, ezeket azonban nem mindig sikerül kideríteni, még a legkörültekintőbb módszerekkel sem. Komolyabban akkor kezelendő az alvászavar, ha jelentős szubjektív panaszokat okoz és érdemben gátolja a beteg mindennapi élettevékenységét, aktivitását.

Insomnia, hypersomnia és parasomnia

Az alvászavarok közé tartozik a hyposomnia vagy insomnia, mely nehezített elalvással, az alvásnak ébredéssekkel megszakított mintázatából vagy folyamatos alvást követő túl korai ébredésből állhat. Ennek valamelyest éppen ellentéte a hypersomnia, mely fokozott alvásigényen alapuló állapot, ilyen például a nappali aluszékonyság.

A rosszul alvók számára talán meglepő, de az sem szerencsés, ha túl sokat alszunk. A hypersomnia oka lehet gyógyszerek, főként altatók nyugtatók túldozírozása, de a fokozott alvásigény utalhat testi betegségekre is. Ezek között gyakran igazolódik a pajzsmirigy szerepe, melynek csökkent működése gyakran jelentkezik érdektelenséggel, aluszékonysággal, viszont az aluszékonyság súlyosabb agyi folyamatok (pl. gyulladások vagy a koponyán belüli nyomás fokozódásának) tünete is lehet.
Ezen jórészt mennyiséginek is nevezhető zavarokkal szemben inkább minőségi zavarok a parasomniák, ahol elsősorban az elalvás vagy a felébredés folyamata sérül, ide tartozik például az alvajárás.

A mindennapi élet szempontjából a legnagyobb jelentősége az insomniáknak van, amelyeket tartamuk alapján átmeneti, rövid távú és krónikus insomniákra oszthatunk fel. Az insomniák kezelése (különösen az első két esetben) alapvetően gyógyszeres terápiából áll, de itt jelezzük, hogy elsősorban a krónikussá váló esetekben, pszichoterápiás módszerek vagy például alvásmegvonásos kezelés alkalmazása is szükséges lehet.

Megjegyzendő továbbá, hogy tüneti alvászavar mögötti pszichiátriai alapbetegség esetén megoldás lehet az alapgyógyszer (pl.: depresszió esetében a hangulatjavító szer) átdozírozása, esti adagjának megemelése, altató beállítása helyett.

Forrás: http://www.webbeteg.hu/