Allergiás rhinitis – tünetek

Az egyik leggyakoribb allergiatípus az allergiás rhinitis, hétköznapi nevén a szénanátha. Aktualitását az adja, hogy az egyik formája éppen a nyár végén, illetve az ősz elején okoz megbetegedést.

Mi az az allergiás rhinitis vagy szénanátha?

Az allergiás rhinitis egy olyan felső légúti gyulladás, amelyet a korábban már említett ún. allergének váltanak ki. Az allergiás rhinitisnek két formáját különböztetjük meg: az egyik az ún. szezonális forma, amelyre jellemző, hogy a különböző virágporok (pollenek) okozzák a tüneteket, és csak évszakhoz kötötten betegítenek. Szél útján terjedve virágporokkal mindenki találkozik, de megbetegedést csak az azokra érzékeny embereknél vált ki.

Az egyik főszezonja tél végétől kora tavaszig tart, és a panaszokért az ekkor virágzó nyír, mogyoró és fűzfa pollenjei tehetőek felelőssé. Késő tavasztól kora nyárig a pázsifűfélék borulnak virágba, míg az év utolsó allergiás szezonja késő nyártól a hideg őszig tart, ekkor a gyomnövények, köztük a parlagfű és az üröm virágporai jelennek meg, mint kiváltó tényezők.

Az allergiás nátha másik típusa a nem-szezonális vagy perreniális formája, amely egész évben bármikor kialakulhat. Ezt olyan allergének válthatják ki, mint az atkák ürülékei, a háziállatok szőre, nyála vagy egyes gombafajták, amelyek évszaktól függetlenül jelen vannak életünkben.

Kiket érint a szénanátha?

Az allergiás rhinitis kisgyermekkorban kezdődik, azonban fiatal felnőttkorban tetőződik. Nemi eltérést is mutat: gyermekkorban inkább a fiúk, míg felnőtteknél a nők érintettebbek. Kimutatták, hogy a jobb szociális körülmények között élő gyermekek körében a szénanátha előfordulása szintén gyakoribb. Valószínű, hogy ennek hátterében az immunrendszer "helytelen" fejlődése játszhat szerepet. Magyarországon az allergiás rhinitis előfordulása fokozatosan emelkedik. Ennek oka a megnövekedett levegőszennyezés, a növényvédőszerek fokozott használata, illetve a parlagfű terjedése.

Tünetei

Az allergiás rhinitis a két típusától függetlenül hasonló panaszokat okoz: a nyálkahártyák gyulladásának következtében tüsszögést, vizes orrfolyást, orrdugulást és viszketést. Érintheti a szemet is, ekkor a szemviszketés, vörösség és az idegentest érzés a vezető tünet.

Hosszan fennálló panasz esetében fáradtságot, levertséget, koncentrációképesség csökkenését eredményezheti, vagyis az egész életminőségünket befolyásolhatja negatív irányba. A hosszan fennálló panaszok, az eldugult orrmelléküregek a baktériumok szaporodásának táptalaja, amely további szövődmények kialakulását eredményezheti, így a betegség lefolyását tovább súlyosbítja.

Forrás: