Adni és kapni, de nem csak karácsonykor!

Adni jobb, mint kapni! Ez a bölcsesség valamilyen formában a világ minden nagy vallásában szerepel. Ennyi szent tanítás, és ilyen sok ember belé vetett hite, nem lehet tévedés. És itt nem csak a karácsonyra kell gondolni.

Az ajándékozás örömének vágya belső igény! És ez nem csak karácsony estére vonatkozik. Akiből ez az érzés, hiányzik az önként sohasem ad, legfeljebb illemből. Csak azért ad, mert szégyelli szíve sivárságát, s titkolni akarja, hogy míg mások lelkének barlangjaiban hatalmas tábortüzek lobognak, addig az övében csak kihűlt parázs pislákol. Aki így érez, inkább ne adjon! Fáradságos, önámító és fölösleges munka ez. Keressen inkább lángot a sötétben, s ha meglelte, gyújtsa újból tüzeit. Soha nem késő. Csak ha így tesz, akkor tapasztalhatja majd meg milliók boldogságát, az ajándékozás örömét!

Gyerekként az ajándék szó hallatán ábrándos tekintetünk mögött csodás játékokat és vágyott örömeink fizikai megtestesülését képzeljük el. Aztán egy nap, (általában karácsony tájékán) pusztán csak szüleinket utánozva ajándékot készítünk. A foghíjas és meggyűrt csomagolásokból megkopott kisautóink és babáink bújnak elő. Ekkor kezdődik a csoda. Az Anyu könnyekig meghatódik, a világ legerősebb Apuja pedig fagylaltként olvad el.

Valami megváltozik. Rá döbbenünk mit is jelent adni. Megértjük, aki ad, az viszonzásul többet kap puszta ajándéknál. Az boldogságot kap. Szerettének boldogságát, amely úgy tölti el egész belsőjét mint semmi más a világon. Amikor ezt megtapasztaljuk, tudjuk már, a legkisebb ajándék igazi értékét is, mely anyagi javakkal soha ki nem fejezhető. Ez a dolog a törődés, áldozat, és megbecsülés.

Egy szóval az igazi és hamisítatlan szeretet.

Azután az idő telik és egy újabb fontos nap érkezik el életünkben. Bekopog az ismeretlen szerelem, s beteljesülvén a földi mennyországban érezzük magunkat. Ám idővel elérkezik a pont, amikor rádöbbenünk, megszerezni könnyebb a szerelmet, mint megtartani. Beköszöntenek a szürke hétköznapok, és próbára teszik szerelmünket.

Ilyenkor válik fontossá gyermekkorunk nagy felismerése. Aki nem tanulta meg a leckét, elbukik Ámor színpadán. Hiába vásárol szerelmének drága csecsebecséket, hiába gyűjti csokorba a virág lemámorítóbb szavait, csak időlegesen odázhatja el szerelme elvesztését.

Mert a mindennapokban, nem ad támaszt más társunknak, csak egy igazi ajándék. Lehetsz te a világ legszegényebb embere, mégis olyan ajándékokat adhatsz társadnak, melyek megerősítik kapcsolatotokat. Ha valóban ismered társadat, mindig tudod, mivel kedveskedj neki. Egy bögre reggeli kávéval, egy romantikus esti sétával, egy simítással, vagy pusztán azzal, hogy kiveszed kezéből a szemetes zacskót, és elviszed a kapuban álló kukáig. Ajándékozz odafigyelést társadnak! Néha egy fáradt nap után kérdezz rá, hogyan van, és a választ is hallgasd meg. A másikra szakított idő a legnagyobb ajándékok egyike.

Az ilyen apró gesztusok csomagocskák, csodás szalaggal kötik át életeteket, és nem csak karácsony napját. Persze ettől még kényeztetheted szerelmedet pazar selyemalsókkal, illatszerekkel, vagy éppen virágokkal. A szívből adott ajándékok még egyetlen kapcsolatot sem rontottak el.

Egy valamit azonban soha ne felejts! Az ajándék csak akkor ajándék, ha örülnek neki. Ezért jól válaszd meg, kinek mit adsz, és soha ne felejtsd el mások ajándékának igazi értékét.

Forrás: https://napidoktor.hu/