Egyedül Valentin-napon 2010-02-03 Kívül-belül Megosztás: Tweet A Valentin nap is csupán egy nap, ahogy a neve is mutatja. Ne engedjünk a téli depresszió csábításának, ha éppen magányunkban ér el minket. Február tizennegyedikén a párok egymást ünneplik, a szinglik pedig gyakran egy borosüveg társaságában teszik ugyanezt. Pedig a világnak nem lesz vége ennyivel, hiába tűnik olyan borzasztóan sötétnek és lelketlennek a világ, miután még a nap is lebukik? Nem csak annak probléma az egyedüllét, aki párt szeretne maga mellé. Kora előre haladtával ez egyre inkább elvárássá erősödik, amit a felmenők támasztanak felnőtt gyermekükre, akarva-akaratlanul. Régen nem érintett a társkeresés ennyi kapcsolatra vágyót, mint napjainkban. Elmúltak azok az idők, amikor a közösségi munkák során: aratáskor, vetéskor, betakarításkor, amikor a falu apraja-nagyja egyszerre volt a szántóföldeken, a fiatalok egymásra találhattak. Ott voltak az ünnepségek, vagy a liba őrzés, amikor jutott idő a másikra. Könnyebben megtalálhatták azt, akit kerestek. Valentin napja az eszünkbe juttathatja magányunkat, akkor is, ha nem gyötör minket állandóan az egyedüllét tudata. Februárban a karácsonykor már kitapasztalt rutinnal hívják fel a boltok kirakatába állított plakátok, kiírások a figyelmet, hogy Valentin nap közeleg, ideje vásárolnunk kedvesünknek. Megszaporodnak a vörös szívecskék, ilyenkor még az ölelkező, csókokat váltó párokból is mintha több lenne, majdnem minden utcán és téren beléjük botlik az ember. A kerekek a fejben pedig óhatatlanul elindulnak. Az ember társas lény, de a barátok-barátnők nem elégítenek ki minden igényt, kell egy igazi társ. Ezt tudnánk a média nélkül is, ami szívesen dolgozik boldog, kiegyensúlyozott családokat, párkapcsolatokat eljátszó színészekkel, és fájdíthatja így a magányosok szívét. Az érzéseket meg kell élni, majd túl kell lépni rajtuk. Ebben pedig segítségünkre lehetnek azok, akiket közel engedünk magunkhoz, és akiktől esetleg segítséget kérhetünk. Ha nagyon bánt a magány, akkor aznap estére menjünk át egy barátunkhoz-barátnőnkhöz, főleg, ha ő is egyedül van. De ne kerüljön elő az alkohol, ha buliba, kocsmába megyünk, ne akarjuk leinni magunkat. Az a legkevésbé valószínű, hogy ha részegen, a gátlásokat ledobva felszednénk valakit, akkor abból normális párkapcsolat alakuljon ki. Ha a reggeli ébredés után otthagyott minket a másik, csak még jobban fog fájni a magányosság. Nem egy olyan világban élünk, ami időt ad a párkapcsolatokhoz. Csupa sürgetés vesz körül minket, főleg, ha már a biológiai óra ketyegése is egyre jobban visszhangzik a fülünkben. Pedig talán pont ebben a nagyon akarásban fárad és bukik el mindenki. Kellemes Valentin-napot mindenkinek! Forrás: