Mert apára igenis szükség van?

Korábban nem volt jellemző, hogy a gyermek már az első hónapokban ugyanúgy kötődjön az apához, mint az anyához. Ma egészen más a helyzet.

Sajnálatos, hogy igen sok családban nő fel a gyermek apa nélkül – természetesen az anya is megoldja, akár erején felül a csemete ellátását, gondoskodik róla, igyekszik mindent megadni neki, a hiányzó szülő szeretetét is pótolni. Az apa és a gyermek kapcsolatát mégsem pótolhatja semmi. Ez egy másfajta kötődés. Amely, ellentétben a korábbi évszázadokkal, évtizedekkel, ma már ugyanúgy lehet elsődleges, mint a gyermek anya iránti kötödése.

Az anya és az apa szerepe eltér a csemete fejlődésében. Az apákra sokkal jellemzőbb például, hogy bátorítják, biztatják a gyermeket a megismerő és helyzetmegoldó próbálkozásaiban – az édesanyák jobban szeretik biztonságban tudni őt. Az apák gyakrabban kezdeményeznek stimuláló mozgás játékokat, és igyekeznek a játékban irányítók maradni. Nem véletlen, hogy az apa hiánya problémát okozhat egy fiúgyermeknél, hiszen az apák nagy gondot fordítanak arra, hogy fiaik a nemüknek megfelelően viselkedjenek.

Napjainkban más a helyzet, mint régebben. Nagymértékben nőtt az elmúlt évtizedekben az apák szerepe a gyermekek nevelésében. Már a baba megszületése után nagyobb szerepet vállalnak annak gondozásában, mint egykor. Érzelmi támaszt nyújtanak, hiszen bár az újdonsült anyukának vannak anyai ösztönei, önbizalma kevés: még sosem volt gyermeke, pánikba eshet, ügyetlennek tarthatja magát. Ilyenkor igen fontos, hogy önbizalmát erősítse a párja.

Mivel azonban az anya most is az elsőszámú gondozó, nehéz helyzetbe kerül az apa, ha például válásról van szó. Kapcsolata a gyermekkel – különösen, ha az már tinédzserkorba lépett – sokszor eredetileg is lazább, és ha kikerülnek a mindennapokból, azaz elveszítik az állandó találkozás, közös időtöltés lehetőségét, könnyen eltávolodhatnak egymástól. A szoros kapcsolat az apával sajnos igen sok esetben megszűnik, miközben a válás kevésbé befolyásolja az anyával való kapcsolatot.

Pedig – ezzel nem mondunk újat – lényegesen kiegyensúlyozottabbak, jobban érzik magukat a bőrükben és a világban azok a gyermekek, akiknek mindkét szülővel jó a kapcsolatuk.

Az apává válás megváltoztatja a férfiakat. Egy kutatás szerint összehasonlítva a gyermektelen és a családos férfiak tesztoszteronszintjét, jelentős a különbség: hormonális változásokat is okoz az apaság. Ha csökken a hormonszint, az hozzásegíti a férfiakat a kevésbé agresszív viselkedéshez, vagyis alkalmasabbak lesznek a gyermeknevelésre. Biokémiai változás történik, ez viselkedésükben is tükröződik.

Az apák biológiai programja az, hogy segítsék a gyermeküket felnőni. A mai, szomorú tendencia, miszerint sok családban maradnak a gyermekek apa nélkül, egyáltalán nem jó dolog. Az apák ugyanis nem nélkülözhetők a gyermeknevelésben. Az anya nem cselekszik jól, ha apja helyett apja is akar lenni a csemetének, hiszen az nem az ő dolga.

A gyerekeknek szükségük van az édesapára, hiszen általa tanulják meg azt: mi a különbség a férfi és a nő között és mit jelent a férfi szerep egy családban. Persze, nemcsak válás esetén beszélhetünk az apa hiányáról, hanem akkor is, ha – és ez manapság igen furcsa ellentmondás – a család fenntartásáról is gondoskodó apa alig van otthon. Az apától elvárják, hogy építsen karriert, tartsa el a párját és gyermekeit, melynek érdekében nem egyszer több munkát, túlórákat is vállal. Ám akkor is furcsán néznek rá, ha mindezek miatt kevés ideje marad a családjára – éppen a szeretteire, akikért dolgozik.

Visszatérve a válás vagy az anya és az apa különélése esetére: felnőhet a gyermek az apa nélküli családban is és lehet belőle öntudatos, életrevaló fiatal. Sőt, a válás sok esetben rengeteg stressz alól szabadítja fel a szülőket és a gyermeket is. Azt azonban az apának fontos tudnia, hogy a gyermek érzelmi világáért, lelki fejlődéséért őt is felelősség terheli. Ezért sem ajánlatos a csemete előtt az apát befeketíteni, szidni. Bár nem látja őt minden nap, ettől még főszerepet játszik a gondolataiban.

Forrás: