A lélek az oka a sajgó deréknak 2011-01-21 Kívül-belül Megosztás: Tweet A felnőtt népesség döntő többsége panaszkodik hát és derékfájdalmakra. A testi panaszok hátterében gyakran pszichés okokról van szó. Az embert teljességében kell nézni Egyes becslések szerint a lakosság négy-öt százaléka, tehát közel félmillió ember szenved jelen pillanatban is deréktáji fájdalomtól. Dr. Dobos Márta a korábbi konzervatív szemléletű gyógyítást az évek folyamán váltotta fel a holisztikus szemlélettel. Először a természetes szerek, majd a szellem és a lélek erejét is felfedezte, és azóta is sikerrel alkalmazza mindazon betegeknél, akik nyitottak ebben az irányban. Ennek egyik feltétele, hogy a beteg kibeszélhesse magát, ez már jó kiindulás a gyógyulás felé vezető úton. Manapság az általános válság kapcsán, tapasztalatom szerint ugrásszerűen megemelkedett a derékfájósak száma, óriási a lelki és anyagi teher az embereken. Ennek ellenére kevesen hajlandóak tenni valamit a gyógyulásukért, jellemzően kívülről várjuk a segítséget. Sokak számára az az egyetlen elképzelhető út, ha bekapnak egy-két fájdalomcsillapítót, esetleg az orvoshoz is csak a receptért mennek és azonnali gyógyulást várnak. Akinek intenzív, nagy fájdalma van, természetesen ajánlott annak csillapítása, de csak addig, amíg átvészeli a legnehezebb időszakot. A tartós gyógyszerszedés semmiképpen sem tesz jót az egészségnek. Előfordul, hogy az orvosilag indokolt pihenést, fekvést sem tartják a betegek kötelezőnek, munka mellett szeretnének, illetve kénytelenek felépülni. Ilyenkor kompromisszumot kell kötni, hiszen bár esetleg több hétig pihenni kellene, ezt sokan nem tehetik meg, mert kockáztatnák a munkahelyüket. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a külső szorítás és a belső béke, a gyógyulás között. A probléma felismerése fél siker Van, aki nem veszi komolyan, hogy a betegség a lélek jelzése. Általános tapasztalat, hogy ha a finomabb jelekből nem értünk, mozgásszervi betegségek terén eljuthatunk például a porckorong-sérvig. Aki viszont rendszeresen foglalkozik magával, kielégítően mozog, pihen, egészségesen táplálkozik és a lelki életére is energiát fordít, tünetmentesen is megélhet egy mozgásszervi problémát, akár elferdült, kopásos gerinccel is. Amikor megbillen az egyensúly az életünkben, ugyanez az alaphelyzet fájdalmat, korlátozott mozgást okozhat. Tehát egy fizikai elváltozás a lelkileg, szellemileg egészséges, kiegyensúlyozott embernél nem jelentkezik feltétlenül tünettel, míg másnál esetleg komoly problémát okoz. Az alapvető probléma tisztázása az első és megkerülhetetlen lépés. A szembenézés mindig fájdalmas és kockázatos, hiszen ha felismerjük, hogy túl sok nehézséget okoz nekünk egy helyzet, esetleg ki is léphetünk belőle vagyis vége a szőnyeg alá söprés nyugalmának. Ugyanilyen alapvetés, hogy a mozgásrendszert mozgással lehet gyógyítani, ebben persze kivételt jelentenek például a gyulladásos és a baleseti traumán átesett betegek, akiknek átmenetileg éppen a pihentetés javasolt. Az esetek nagy részében azonban rendszeres, legalább napi fél óra mozgásnak a testre és a lélekre is nagy hatása van. Ennek pedig nem csak az úgynevezett örömhormon termelődése az oka, de a sport hosszútávon növeli az önbizalmat, megerősíti a megküzdési stratégiákat és a szó minden értelmében javítja a belső tartást. Mozgásszervi problémák megléte esetén ideális sport lehet például a kerékpározás és az úszás, de mielőtt életmódot váltanánk, mindenképpen érdemes ortopéd orvossal konzultálni, a sérülések és a túlterhelés kivédése miatt. A szakember szerint, aki változtat az életén, lelkileg, szellemileg és fizikailag, akár egy jelentősebb állapotromlást is megélhet tartós tünetmentességgel. Forrás:
