Biomarkerek, gének, túlzások 2011-06-03 Kórkép Megosztás: Tweet Két tucatnál több közlemény, amely kapcsolatot talált a biomarkerek, valamint bizonyos betegségek között, jelentősen eltúlozza az összefüggést. A megállapítást az amerikai Stanford Egyetem kutatói a ScienceDaily című tudományos portálon tették közzé. Ennek eredményeként az orvosok olyan döntéseket hozhatnak pácienseik kezeléséről, amelyek pontatlan következtetéseken alapulnak – írták a kutatók a Journal of the American Medical Association (JAMA) című orvosi folyóiratban szerdán megjelent eredeti tanulmányukban. A széles körben idézett publikációk között van a BRCA1 mutációt a vastagbélrákkal kapcsolatba hozó, a C-reaktív fehérje vérszintjét a kardiovaszkuláris betegségekkel és a homocisztein szintjét az érbetegségekkel összefüggésbe hozó tanulmány. John Ioannidis kutatásvezető úgy véli, hogy a túlzások a statisztikai eredmények szórásából, valamint az emberi természetből együttesen fakadnak. "Nincs olyan kutatási eredmény, amelynek ne lenne bizonytalansága; mindig vannak fluktuációk. Ez nem csalás és nem is rossz kutatástervezés, csupán statisztikai elvárás" – magyarázta Ioannidis. Amint azonban egy vélt összefüggést közzétesznek, az emberek hajlanak arra, hogy a marker és az adott betegség közti kapcsolatot rendíthetetlennek tekintsék. Minél többet idéznek azután egy-egy mérföldkövet jelentő tanulmányt, annál cáfolhatatlanabbnak tartják annak eredményeit még akkor is, ha későbbi, nagyobb méretű vizsgálatok gyengébb összefüggést jeleznek. A mostani tanulmányhoz Ioannidis és csapata 35 gyakran idézett közleményt elemzett. Megállapították, hogy a biomarkerek kevesebb mint felénél igazolódott statisztikailag szignifikáns összefüggés a betegséggel a későbbi, nagyobb szabású tanulmányokban. A biomarker a páciensek alig ötödére nézve növelte a betegség (vagy állapot) megjelenésének relatív kockázatát nagyobb mértékben, mint 1,37. A relatív kockázatot úgy kapjuk meg, ha a biomarkerrel rendelkezők csoportjában az adott betegséggel élők számát elosztjuk a biomarkerrel nem rendelkezők, mégis az adott állapotban megbetegedettek számával. Az elemzett 35 tanulmány 1991 és 2006 között jelent meg tíz jelentős biokémiai folyóiratban. Minden közleményre legalább négyszáz későbbi tanulmány hivatkozott, de volt olyan is, amelynek idézettsége ezrekben mérhető. A potenciálisan kifejlődő betegségek, illetve állapotok feltételezett biomarkerei között bizonyos gének jelenléte, fertőzések (például vírusok) megléte vagy különböző fehérjék vérszintje volt. "Úgy találtuk, hogy ezeknek a sokszor idézett közleményeknek a nagy többsége jóval erősebb összefüggést jósolt, mint amilyent a későbbi, nagyobb tanulmányban igazoltak ugyanazon markerre és a kimenetelre" – tette hozzá Ioannidis. Forrás:
