Hálát ad a sorsnak Forgács Gábor

Forgács Gábor a munkájáról és a megélhetéséről mesélt a Sztárportrénak.

Forgács Gábor elkeserdve mesélt a mai munkahelyi helyzetről. "Ma munkából van a legkevesebb. Mondok egy egyszerű példát:Van egy kedves ismerősöm, akinek van egy kis étterme, és keresett 1 darab felszolgálót. Jelentkeztek naponta kb. hatvanan – pilótától kezdve, a tanáron keresztül, az építészmérnökön át, mindenféle emberek azért, hogy nem túl vastag fizetésért felszolgálók lehessenek.

A drága kicsi párommal, ahogy járjuk az utcákat, ki van téve különböző boltok kirakataiba: Kiadó, eladó – egyre több ilyen bolt van. Megállunk -mert valamelyik olyan szépen be is van rendezve -, és akkor mindig mondja:
Ki kéne venni, és csinálni benne valamit… És akkor előjön a kérdés: Mit?"- meséli Gábor.

Azok az emberek, akik most dolgoznak, reszketnek, hogy el ne veszítsék a munkájukat. Tudjuk, hogy azért vannak emberek, cégek, akiknek jól megy, de általánosságban ma Magyarország, munkahely teremtésben bizony nincs toppon. Nem azt mondom, hogy senki nem dolgozik, mert az butaság lenne, de azt mindenféleképpen mondom, hogy rengeteg olyan ember van, akinek megvannak a képzettségei, a tehetsége, megvan benne az akarás, szeretne csinálni valami nagyon jópofát, és szeretne abból nagyon jól megélni, és ez nagyon nehéz.Pláne akkor, ha valaki elért egy kort. Úgy érzem, hogy a tapasztalat, a rutin, sokszor többet érhet, mint a hevesség. Természetes, hogy vannak olyan helyzetek is, ahol viszont a fiatal embereknek az ereje kell.

Hálátlan lennék a sorssal, ha nem mondanám azt, hogy bizony én jókat kaptam az élettől. Ez egy nagyon kis frankó élet, amit én élek. Ha – Isten ne adja -, de mondjuk holnap le kellene csukni a szemem, akkor is azt mondhatom, hogy ez egy nagyon jó élet volt, és ha még egyszer születnék, akkor egy ugyanilyen frankó életet szeretnék – amiben voltak természetesen nem jó dolgok is, de azok kellenek, mert az ember a nem jókhoz mérve tud rájönni arra, hogy milyen is az, amikor jó."