Legendákat keres Pierrot! 2012-04-04 Sztáregészség Megosztás: Tweet Pierrot nevét ma már Magyarországon mindenki ismeri. Magyar zeneszerző, előadó, dalszövegíró. Új munkájáról és életéről mesélt a Sztárportrénak. A művész zenei pályája 1986-ban indult. Ekkor vette fel a Pierrot művésznevet és a fél arcát takaró szomorúbohóc-maszkot, amely egy évtizeden át volt az ismertetőjegye. Producerként is dolgozik, de legújabb munkájáról is mesél. "Van olyan, hogy a tudatomban valahol gyűlő információk alapján egyszer csak kipattan a fejemből egy ötlet, aminek még nincs konkrét célja. Utána, az ötlet körüljárása a következő, ez máris hozza a megvalósítás ihletét. Először – amíg még picit bizonytalan vagyok -, magamban hordom, sokat ücsörgök a kádban, és ott érlelődik ez a gondolat. Azután viszont, minél több emberrel szeretném ütköztetni, hogy kiderüljenek azok a hibái, ami miatt esetleg nem érdemes, vagy nem úgy érdemes megvalósítani. Most egy turisztikai programon dolgozom, ami egy vidéki, és egy határon túli városhoz kapcsol engem – rengeteget kell kutatnom a múltban, a város történelmében, kultúrtörténetében, és onnan kell merítenem ihletet."– meséli Pierrot. A producer egy lassan hálozattá bővülő projekten is dolgozik, ami állítása szerint egyre több városban föllelhető. "A lényege annyi, hogy ha elutazol egy ilyen helyre, akkor nem az útikönyv alapján kell felkeresned a város nevezetességeit, hanem egy olyan nyomozós játéknak a részesévé válsz, amelyben minden egy történethez kapcsolódik. Olyan múltbéli történeteket, legendákat keresek, amelyek az egyes épületekhez, szobrokhoz, terekhez, bizonyos látnivalókhoz kapcsolnak valami érdekességet, és ezeket megpróbálom integrálni egy nagyobb egésztörténetben – ami persze a saját fejemben született meg. Olyan helyzetet kell teremtenem, amelyben játékosan viselkednek a turisták – a városlátogató aktivitást végez, vagy interaktivitásra sarkallja ez a játék. Szerintem az ihletet minden esetben a téma körüljárása serkenti. Mielőtt csak úgy össze-vissza kapkodnék, azelőtt jól átgondolom, hogy milyen eszköztárból kell válogatnom. Sötétben tapogatózom, amíg nincs elegendő információm. Azután, ezek az információk annyira elárasztanak, hogy szinte csak válogatnom kell, és utána az ihlet, a rutin, együtt alakítja ki a végeredményt. Én, mint producer, javasoltam Nekem, mint előadónak, hogy egyelőre ne próbálkozzon, mert fölösleges. Zeneszerzéssel kapcsolatban az ihletet a felkérés jelenti – valamikor saját magamtól érkezik a felkérés: Azokhoz a játék projectekhez, amiken dolgozunk, sokszor szükség van zenére, és ilyenkor nyilván először oda nyúlok, aki a legkönnyebben alkalmazkodik, szeretném, ha én magam oldanám meg. Ha nem sikerül, akkor persze tovább adom. Forrás: